Rejtélyes, különös, vicces, mesélős, történelmi.

Miután elkészült az Eiffel torony, volt egy angol mágnás, aki rossz szemmel nézte, hogy Párizsnak van egy nagyobb nevezetessége, mint Londonnak. Hirdetett ő is egy pályázatot, de olyan kivitelezhetetlen és blőd ötletek születettek, hogy végül egy Eiffel toronyra hajazó pályázatot fogadott el, csak ez magasabb lett volna, mint a párizsi. Bele is kezdett az építkezésbe. Még Adolf Hitler kancellárrá válása előtt volt egy német államügyész, aki meg merte vádolni a feltörekvő politikust erőszak támogatással. Később megfizetett érte. A kötet feleleveníti az Andokban lezuhanó sportolók túlélését a hegyekben. Annak a kérdését, George Mallory feljutott-e a világ tetejére. De szó van a Titanic egy túlélőjéről is, aki a süllyedéskor részegre itta magát, és az alkoholnak köszönte meg, hogy nem fagyott az óceánba.

Jól ismert mondás, hogy az élet írja a legkülönösebb történeteket. A történelem tele is van ilyen esetekkel, amelyekből közel 100 darabot Giles Milton össze is gyűjtött a kötetében. Azért egy minimális történelmi ismeret nem árt hozzá, de igazából nem várja el, hogy végig ötössel abszolváltad a történelem tantárgyat.

Hiszen minden történetet úgy épít fel, hogy elhelyezi időben, történelemben, mondhatni, hamar képbe hozza azt is, aki különben nem merült bele a II. világháború vagy Sztálin életének rejtelmeibe. Így máris tanít, és sok mindent, ami fel sem tűnik közben.

Hiszen a cél a szórakoztatás, és ezek a történetek bizony hatásra törekednek. Némelyik szimplán szórakoztató, mint a részeg, aki vedelt, míg süllyedt a Titanic. Mások döbbenetesek, és nehéz elhinni, hogy ilyesmi megtörténhetett. Mint a férfi esete, aki megégve, de túlélte a Hirosimában történt atomrobbantást. Majd kórházba ment, otthonában, Nagaszakiban. Talán mondanom se kell, ott mit kellett túlélnie pár nappal később. Vannak olyan abszurd történetek is, hogy rá lehet csodálkozni, egyesek mennyire normálisak. Mégis, kinek jut eszébe majom spermával emberi asszonyokat megtermékenyíteni? Pedig volt, aki így akart majom-ember hibridet teremteni, és nem is a történelem régmúltjában.

Minden történet rendelkezik egy ténymaggal, némelyik komoly történelmi személyekhez, eseményekhez kötődik. Abban mind egyezik, hogy stílusában olyan, mint egy anekdota. Egy jó sztori, amiről simán el tudom képzelni, hogy egy beszélgetésbe is be lehessen dobni érdekességként. Mesélős, könnyen olvasható, emberközeli az egész.

Vonzó lehet a kötetben, hogy lesznek olyan történetek benne, melyek különlegességük vagy rejtélyük okán más formátumban is megihlették az alkotókat. George Mallory életéről például Archer írt egy remek könyvet. Az Andokban lezuhantak sztorija filmen az Életben maradtak – különben regény is volt, ugyanezzel a címmel. Született már regény a szülőotthonokról is, ahol a nácik az árja faj számát igyekeztek növelni (Max). De többet is felsorolhatnék – én szórakoztatónak találtam, hogy számolgattam, mit honnan ismerek már.

De sok újat is mond a kötet, és jól is van szerkesztve. A történeteket egy-egy nagyobb fejezetbe sorolja be, amelyeket összeköt egy-egy közös téma. Ami lehet a szex, a pápaság intézménye, szökések, és még sok más is – Milton ebben is kreatív, változatos.

Szórakoztatva tanulás – ilyennek kellene lennie az ismeretterjesztésnek! Bírtam.

Milton: A történelem bizarr lábjegyzetei - Mint ismeretterjesztő: 90% tények, de pletykák is. Mesélős stílusba, jó szerkezeti elosztással.

Szubjektíven: 95% vicces, érdekesnek találtam, sok esetből filmet is láttam, nagyon lekötött.