Fülszöveg: 

“Ülni Niccoli hófehér abrosszal leterített étkezőasztalánál, enni a porcelántányérokból, inni a kristálypoharakból és hallgatni, amint a mester Brunelleschiről mesél, vagy a többi vacsoravendéggel vitatkozni arról, hogy Platón volt-e a nagyobb filozófus vagy Arisztotelész, aztán gyönyörűséggel lapozgatni vendéglátójuk társaságában a könyvtár kincseit – az ifjú Vespasiano kétségkívül felismerte, hogy alig egy-két év leforgása alatt valóban istenáldotta, ragyogó elmék társaságába sikerült keverednie. Ez volt – sóhajtott fel jóval később – az aranykor.”

Szerintem: 

Részletes, sok mindenre kitérő, átfogó munka. Sokkal több minden van benne, mint amit a cím ígér.

Mert ez nem csak egy könyvkötő története. Ugyan Ross King Vespasiano élete köré építi fel a kötetet, de

ez nem egy életrajz. Arra használja a firenzei könyvkötészet ikonikus alakját, hogy hozzá kapcsolódóan be tudja mutatni az egész korszakot, mindent, ami a könyvkészítéssel kapcsolatos és a reneszánsz ezen vonalát.

A könyv egyik erőssége éppen ez, hogy mennyire összefüggéseket igyekszik bemutatni, és mindenféleképpen kontextusba helyezni a témáját. Megismerjük, milyen volt Vespasiano fénykorában a könyvkötészet. Hogyan dolgozott sokat Cosimo Medicinek, aki nem csak saját könyvtárat teremtett, de egyfajta vezeklésként egyházi rendet, hozzá könyvtárat is hozott létre. Ritkaságokat szereztek be, és nagyon jó minőségű, mesteri kötetek születtek. Hogyan lett a Medici Firenze uralkodó családja, és bőven kapunk történelmi kitekintést. Szó van egyházról, vagy éppen a szövegekről, amelyeknek megindul a mentése, másolása, újrafelfedezése. Végigveszi a technikákat, hogyan készül a pergamen, miképpen és milyen formában jelennek meg az első könyvek, miképpen születik meg a címlap. Miért kezdhet el terjedni a könyvnyomtatás, az hogyan kerül be Firenzébe. A magasabb történelem is téma: mert bizony még a könyvnyomtatásra is hatással volt, hogy a török mikor és mennyire volt támadásban, ki a szultán.

Az remek, ahogy nagyon sok minden kerül elő, nagyon sok minden kontextusba van helyezve, de King képes arra, hogy a nagyon sok mindenből azokat írja meg mindenből, amely a fő témáját, a könyvek és könyvtárak születését emeli ki.
Még azt is tudtam díjazni, hogy nem kezdi el más köteteit reklámozni, de azért fel lehet ismerni, miről írt még, ha ismeri az ember más munkáját is a szerzőnek. A híres kupola Firenzében, az is kapott saját könyvet, és itt is, nem egyszer szóba került.

Sikerült azt elérni a kötetben, hogy átfogó képet adjon a kor tudásáról, technikájáról, történelméről, de mindenképpen a könyvekhez és a könyvkötészethez kapcsolódóan. Így egyszerre fókuszál rá a témára, de sokkal bővebb áttekintést is tudott nyújtani.

Sok a gyűjtőmunka, tudásanyag mögötte, de az szépen bele van illesztve a szövegbe. Vannak beidézések, de alapvetően az elbeszélő folyamatos ismertetése és mondhatni előadása, ami egységes stílust is kölcsönöz a kötetnek.
Érthető, értelmes, a lényegre koncentráló. Ritkán engedi meg magának, hogy úgymond a témától eltérve adomázzon.
Ha a végén nem lenne olyan bőséges a felhasznált irodalom jegyzéke és eligazítás a szakirodalomba, a könyv maga nem árulná el, milyen sok felől kellett anyagot gyűjteni és rendezni, annyira egységes.

Emeli az értékét a képanyaga is. Nem folyamatosan van beépítve, képszedet van egy pontra belehelyezve, ezt leszámítva pár fekete-fehér illusztráció van még a szövegben. Látványosabbá teszi és ismeretterjesztőben én pl. szeretem megnézni is, amiről olvasok. itt ezt megtehettem és szerettem.

Informatív, sok mindent meg lehet belőle tudni, igényes kiadvány. Azért King művészettörténeti munkáit jobban szeretem, de ez is jó benyomást tett rám.