Fülszöveg: 

Kicsapódott a ház ajtaja, és kirohant rajta egy emberi lény. Egy újabb fajta emberi lény. Még sosem láttam ilyet.
A lény rám meredt. Én pedig vissza rá. Hirtelen rájöttem, hogy ez egy fiatal emberi lény. Egy gyerek. Méghozzá hímnemű. Hirtelen fülig érő vigyorra húzódott a szája, és kitárta a karját.
– Egy kiskutya! – mondta éneklő hangon.
Odarohantunk egymáshoz. Levetette magát a földre, hogy felvegyen, én pedig egyfolytában nyalogattam.
Egy fiú! Azt hiszem, ezt kerestem, amikor kiszöktem arról az udvarról. Egy ilyen fiút.

Szerintem: 

Az eredeti történetet kisebb megjegyzésekkel nagyon szerettem. Így szívesen olvastam még hozzá. Mert ezt a kötetet önállóan nem tudom értelmezni, ez az eredeti egy kis kiegészítése.

Eredetileg az a történet, hogy

Bailey Ethan kutyája. Miután meghal, újjászületik. Más test, szintén kutya, új élet. Felismeri, hogy mindig az a dolga, hogy segítsen a gazdájának. Mindig tanul valamit, a közelébe kerül, hogy aztán helyretegye a dolgokat a férfi életében. Ez a kötet az első életének első fele. Bailey kölyökkora, hogyan ismerkedik meg a fiúval és a közös életük.

A kiemelt elem, így passzos a borító is: a kiskutya élete. Megismerjük a testvéreket, az anyját, a kinyíló tudatát. A kutyahűség születése, ahogy Ethan lett az embere.
Vannak már a felnőtt kutyának is kalandjai, de ebben nincs törekvés átkötésekre, egy nagyobb történet elmesélésére. Simán egy jó kutya meséje, aki nagyon szereti a gazdiját és nagyokat játszanak a farmon. Fogalmazhatom úgy is, hogy ez a gyerekverzió. A konfliktusok ki vannak szűrve belőle, ez egy feelgood kutyás könyv.

Érdekes benne az is, hogy Bailey szemszögéből van elmesélve. Cameron talált egy olyan szintet, ahol Bailey még valóban kutya lehet. Nem személyesíti annyira meg, hogy akár ember is lehetne. Megvannak a maga kedves játékai, szokásai, gondolkodása. Ugyanakkor mégiscsak emberi annyira, hogy értsük, mit és hogyan érez, hasonul az emberhez. Főleg az elejét akár kisebbeknek is fel lehetne olvasni.

A kisebbeknek célzottságát mutatja az is, hogy illusztrált a könyv. Szívesen nézegettem a rajzokat én is, a kisebbek még inkább. Helyeske, kedves. De az egész könyv ilyen.

A nyelvezete egyszerű és könnyed. Itt is azt tudnám kiemelni, hogy a történet le van víve a kisebbeknek. Ez nem felnőttkönyv.

Hogy egy rosszabb tapasztalatom is megosszam, azért már megcsapott az ismétlés is. Több kutyás könyvét olvastam már, és nagyon hasonló, ahogy a kiskutya felfedezi magának a világot. De, aki most ismerkedik Cameron könyveivel, neki ezzel semmi gondja nem lesz.

Kis helyes, ha nagyon röviden össze akarom foglalni.