Nyomozós, sorozatgyilkosos, kommunista rendszeres.

Átlagos munkanapnak indul az is a Rádióban. Amíg a reggel érkezők egy holttestbe nem botlanak. Elég rossz állapotba is van szerencsétlen, és biztos, hogy gyilkosság történt. Elég problémás lett volna a külügyekkel foglalkozó riporternek egy húsklopfolóval öngyilkosságig verni a saját fejét… Mivel ez a Magyar Állam rádiója, azonnal nagy a politikai nyomás is, hogy kerítsék elő a gyilkost. A sajtó nem is jelenthet meg semmit, de balszerencséjükre a Szabad Rádió már tele van a hírrel. Amikor a második holttest is előkerül, egy gyakornok lány szintén klopfolóval találkozott össze, már dr. Szomolányi Valér viszi az esetet. A híres színész unokaöccse, a megnyerő nyomozó pedig felgöngyölíti az ügyet, akkor is, ha egy pártellenség, akkor is, ha egy hobbi nyelvész az elkövető.

Vagyok annyira szerencsés, hogy nem kellett a kommunista rendszerben élnem, a rendszerváltás gyermeke vagyok. Bőven elképedek azon, amit olvasok a szovjet életről és viszonyokról. A Moszkvai történet egyes elemei még kísértenek, és gimnáziumi emlékeim Szolzsenyicin GULAG történeteiből is megmaradtak. És Magyarországon is kommunista rendszer volt. Amire inkább abszurdként emlékezünk, mint brutálisként.

A tanú, a Lajkó, de legutóbb a Sztálin halála is inkább komédiaként mutatta be az eseményeket. Ok, kicsit tragikomédia, de közel sem annyira voltak fájdalmasak az események, mint ahogy szerintem azoknak kellett volna lenniük.

Ugyanezt érzem jelen regény kapcsán is. Ha tényleg belegondolunk, iszonyatos, ami itt folyt. Hírek csak az után mehettek ki, hogy már megvolt a gyilkos, nehogy pánik legyen. Így 1 áldozat helyett lett 3. A felsőbb szervek nem is a bizonyítékok, nyomok alapján keresték az elkövetőt. Sokkal jobban izgatta őket, kinek vannak nyugaton élő rokonai vagy kik voltak az ősei. Mintha gyilkos csak pártellenség lehetne…

Kulcsár nagyon viccesen adja mindezt elő, már szinte örkényi abszurditással. Ahogy a Betlen nevű rádiós azért lesz gyanús, mert volt egy Bethlen nevű fejedelem egykor. És a rádió vezetőjének kell elmagyarázni a lelkes nyomozó elvtársnak, hogy nem rokonok, az erdélyi fejedelem különben is Bethlen volt, náluk meg Betlen van. De az is megérne egy abszurd misét, hogy a gyilkos mit akart elérni a tetteivel.

Igyekszik játszani a szavakkal és a mondatokkal. Az elején még élveztem én is, aztán túl abszurd lett ez is számomra. A helyzet drámai, nyelvében meg vicces a sztori? Inkább ne!

A ponyva jellegéért se voltam oda. Alapvetően a realitások terén mozognak, legalábbis a krimi szintjén. De ami itt szerelmi szál címen megy! Egy óvodás komolyabbat álmodna meg. A nagy nőcsábász, akinek az egyik jellemzője, hogy nőről nőre száll, most első látásra szerelmes lesz, és egyetlen randevú, egyetlen csók után lánykérésig jut. Mégis, melyik bolygón? A kommunista csillagon, pont ott!

Ok, most negatívabb vagyok, mint ahogy olvasás közben éreztem magam. Szórakoztató regény, annak működik is, csak ha utána beleeszi magát az agyadba, hogy milyen volt a kommunizmus, itt hogy mutatják, megkeseredik a regény humora.

Lehetne jobb krimi, lehetne jobb szatíra, de egyszer így is el lehetett olvasni.

Kulcsár: Gyilkosság a Magyar Rádióban - Mint krimi: 70% jó a szerző humora, és ötletes, ahogy a kommunista rendszer megjelenik.

Szubjektíven: 50% a humora egy ideig bejött, de aztán hiányoltam az igazi krimit. Az kevés.