Fülszöveg:
Két testvér, Alicia és Stella közösen hozott létre egy igen sikeres társkereső oldalt, amivel nemcsak vetélytársakat, de ellenségeket is szép számmal szereztek maguknak. Mivel Alicia arca gyerekkorában csúnyán megsérült, nem szívesen szerepel a nyilvánosság előtt, és a babérokat mindig gyönyörű nővére aratja le. Egy nap azonban holtan találják Stellát, ami a feje tetejére állítja Alicia életét. Főleg, mivel attól tart, hogy ő lesz a gyilkos következő áldozata. Okkal.
Az ügyben az egykori FBI-ügynök, John Adderley nyomoz, aki a tanúvédelmi program keretében települt az USA-ból Svédországba, ám a régi élete az óceánnak ezen a partján is kísérti. Feltett szándéka, hogy végérvényesen leszámol a múlttal, és ebben a gyilkossági ügyben meglátja a soha vissza nem térő alkalmat, hogy örökre eltűnjön az őt üldöző nigériai drogkartell szeme elől.
Sem Alicia, sem John nem riad vissza attól, hogy erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hozzon az életben maradás érdekében. Vajon sikerül menteniük a bőrüket akár más élete árán is?
Szerintem:
Az első rész meglepetésre nagyon tetszett. Pedig elég elvadult ötletnek tűnt, hogy a félig svéd, félig
kenyai és az Államokban élő FBI ügynök beépül a svéd rendőrségre tanúvédelem keretein belül. Működött és várós is lett a folytatás.
A léc volt magasan? Kicsit, az elvárási szintem megugrott. De nem ez az oka, amiért ez a kötet kevésbé tetszett. Nem is a bűnügy volt a probléma, de arról majd később. Amit a szerzőpáros most nekem nem talált el, az a karakterisztika. Eddig kifejezetten szimpatikus volt a főszereplő, bírtam John-t. Most pedig? Kb. mindenkitől elidegenített a regény. Nem szerettem Aliciát, John is elég mélyre süllyed. Stella förtelmes volt.
Annyira hiányozott egy szereplő, akinek érdekelne a sorsa! Hogy ne csak a kárörvendezés vagy éppen csalódottság kapcsoljon be, amikor a szereplők sorsáról olvasok. De ez most nem volt.
Az átívelés: John múltja. Utoléri, megint itt a maffia. John meg mossa kezeit és tünteti el a nyomokat. Sok minden belefért volna, védte az életét, de azzal már nem tudok mit kezdeni, hogy a nyomozást is szabotálja és egy ártatlanra keni rá az ezzel kapcsolatos bűnöket. Pl. a bérgyilkos lelövését, amit ő tett. Eddig ő nekem az igazság embere volt, most meg simán egy korrupt rendőrre emlékeztetett, aki bizonyítékot hamisít és konspirál.
A jelen: Alicia bűneit és gondjait nem is tudom, hol kellene kezdenem. Az egy dolog, hogy féltette az életét, és akit a nővére gyilkosának gondolt, azt önvédelemből leszúrta. De amit utána művelt? A hulla eltüntetése, a hazugságok. Különben sem egy jó ember. Sok mindent magyaráz a sérülése, de akkor is mélyre lemegy. Az alkalmi kapcsolatok egy dolog. Úgy van vele, akinek kell az arca ellenére is, megkapja. De az egyetlen férfi, akivel kapcsolata volt, azt kvázi elüldözi, majd a végére netes trollba is átmegy, aki a férfi új párjának ír mocskos üzeneteket és hasonlókat. A testvérével való kapcsolata, ahogy egyszerre áldozata is a kinézetének, meg ahogy a döntéseit indokolja vele. Alicia az a típus, akinek nem kell ellenség sem, mert tönkre tudja tenni maga az életét. A vége is. Összeszűri a levet a motoros bandával? Világszínvonalú programozóként megy sztiptízelni, remek. Rossz döntéseket hoz, de miért is tenne másként, amikor rendes úgy sem lehet az arca miatt?
A cím különben találó, mert a regény több szinten tele van deformációval. A főbb szereplők – a gyilkossági ügyben, nem John és a rendőrök – fizikailag is sérültek, torzultak. Alicia gyerekként lett leforrázva. Elin autóbalesetben törte össze magát. Viszont, a lelki világok is deformáltak, és ide már John is beletartozik, akinek megismerjük a sötét oldalát. Aki végignézi a társa és annak feleségének is a meggyilkolását, csak maga ne sérüljön. Mondjuk, mást nem nagyon tehetett volna. Ha beszél, akkor is végük lett volna, így magát megmentette. De, amit utána tesz, ahogy a nyomozást manipulálja, az már más szint. Elin mániás szerelme, amiben nem kevés az őrült elem. Alicia, aki egyszerre intelligens és több az átlagembernél, miközben a sérülése miatt kb. selejtesnek érzi magát. Jobb és rosszabb egyszerre. Stella, aki narcisztikusan imádta magát és átgázolt mindenkin. Aki képes volt ártatlanul börtönbe küldeni a szerelmét is, kvázi anyagi okokból. Van itt deformáció bőven.
Maga a regény kellően pörög, a nézőpontváltások egészen mozgalmassá teszik. Mivel John átívelő szála is aktív, egyszerre van nyomozás, további bűnök és nagyon sok manipuláció. Ez nem csak egy bűnügyet kinyomozó történet, hanem folyamatosan alakulnak is az események, fejlődnek a történések.
A végére szépen össze is áll minden szál és ha nem is örülök egyes történések végkifejletének, igazából kerek minden történet. Le is van zárva minden.
Olvasmányos, filmszerű, jól követhető. Nem irodalmi szöveg, de skandináv kriminek nem is kell annak lennie. Kikapcsolódásra tökéletes.
Még kicsit barátkozom azzal, hogy a fényről mentünk az árnyékba, és akkor majd a sorozat következő részével folytatom.
Idézet:
Olyan régóta dolgozol már azon az algoritmuson, hogy elhitted, létezik egy univerzális kód a szerelemre – folytatta a férfi. – De a szerelem nem matematika. Az embereknek mindenféle érzelmeik vannak, amiket nem lehet kiszámítani.
A szerelem minden, csak nem vak, ha engem kérdez.
