Egyiptomi, ókori, királyi udvaros, szerelmes.

Tetiseri szegény, sokgyerekes családba születik bele egyetlen lányként. Már fiatalon rájött, hogy a többieknél jobban érdeklik a férfiak, és bántotta, hogy az anyja mindig kopaszra nyírta. 14 éves, amikor egy távoli rokon felajánlja, hogy bejuttatja a fáraó, Hatsepszut udvarába. A szülők beleegyeznek, és Tetiseri a férfival tart, aki ki is használja a helyzetet. Nem csak a lány szüzességét orozza el, de hosszú időre meg is sebzi azzal, hogy azt állítja, balszerencsét hozó vörös hajszíne miatt kellett mindig kopaszra nyírni a haját. De az udvarba kerülve a lány gyorsan magára talál: lenyűgözi maga Hatsepszut, aki nőként fáraó lett, és akit isteni lénynek lát. Vidámsága, pajkossága miatt Noferuré hercegnő kedves szolgálója lesz, akivel Hatsepszut is figyelmes. Ám a szerelmi élete itt is bajba sodorja a lányt.

Először is, a borító miatt fent Montcassen nevét írtam ki, de hamar leszögezem, hogy ez egy Cselenyák Imre regény. Ma már nem is használ a szerző írói álnevet, a Könyvmolyképzőnél már a saját nevén jelenik meg. De ez egy korábbi regénye.

Az ókori Egyiptomba vezeti az olvasót, egy érdekes szemszögből mutatva be a fáraó udvartartásának életét. Tetiseri, az elbeszélő nem a történelem alakítója, nincs ott a történelmet formáló pillanatoknál sem. Ő egy szolga, aki a mindennapokból figyeli az uralkodó és családja életét. Ha néha úgy is érzi, hogy fontos a személye, és befolyása van az eseményekre, igazából jelentéktelen személy hatalmi szempontból. Nincs a kezében egy eszköz sem, ami többé tenné a nagyok játékszerénél.

Ennek megfelelően a regény nem is a történelemre, hanem a királyi udvar hangulataira, az ott élők mindennapos világára fókuszál. Vannak benne olyan események, melyek ismerősek lesznek azoknak, akiket ez a korszak érdekelt. Pl. egyszer említik Hatsepszut kereskedelmi karavánjait. Itt annyira mellékes, hogy csak annak tűnik fel, akinek előzetes ismerete van. Nincs kifejtve a Szenenmut szál sem, nem derül ki, az állam életében milyen fontos szerepe volt a férfinak. Sokkal inkább azt látjuk belőle, hogy Hatsepszut szeretője is ő.

Maga Hatsepszut is mellékszereplő. Tetiseri nem sokat lát belőle, az ő látásmódja a hívő szolgáé, aki a korszaknak megfelelően hisz isteni származásában, és rajong a fáraóért. Így olvasóként a lány rajongása mögül kell kiszemezni az igazi karakterét. Átjön az uralkodói ereje is, de az esendő asszony is, akit Tetiseri nem lát meg a rajongása miatt.

Szerintem ez a tragédiája is. Nem ismeri fel, hogy Szenenmut temetkezése nem önös akció, hanem egy szerelmespár titka, akik együtt akarnak lenni a túlvilágon.

De ha már itt tartunk, Tetiseri nem egy példakép alkat. Buta teremtés, egy ösztönlény. Csinos, szereti a férfiakat és ennyi a jelleme. Könnyű, minden téren. Az ókori Egyiptomban több joga volt a nőknek, a szexualitásuk is sokkal jobban megélhették. Ez megy is neki, és konzekvensen a vágyat hiszi szerelemnek. A férfiak jól ki is használják, és felfogni sem tudja, hogy pl. a nagy szerelmének gondolt Ibana is miért bánik vele szajhaként. Még azt sem éli meg tragikusan, amikor a saját bátyja teszi a szeretőjévé.

Ami mégis kedvelteti, a szerző stílusa. Olvasmányos, egyiptomias, tetszettek a szóképei.

Ha nem is Hatsepszut személyéről, de a korszak mindennapjairól ad érdekességeket.

Montcassen: A fény leánya - Mint történelmi: 70% a királyi udvart, intrikákat jól megfogja. Életképek, érdekes főhőssel.

Szubjektíven: 65% érdekes a nézőpontja, de Tetiseri annyira az agyamra tudott menni! Buta.