Szerelmes, játszmás, manipulálós, beépített emberes.

Lili össze van zavarodva. Nikosz azt súgta neki: szereti? De akkor miért menekült el valósággal előle? Még mindig pokolian szenved attól, hogy látnia kell, a férfi milyen könnyen néz át rajta, és fekszik össze másokkal. Laconte viszont figyelmes vele, és nem is titkolja, hogy ágyba akarja vinni a lányt, akit Ritaként ismer. Lili néha legszívesebben már elmenekülne a villából, de nem teheti meg. Segítenie kell, hogy Miát kimenekítsék innen, és ehhez Gerard nem láthat át a játszmájukon. Szembe kell néznie minden kétségével, és játszania. Nem is sejti, hogy ebben a játékban Gerard a legnagyobb bábmester, aki mindent kész bevetni, hogy Lili az ő elképzelései szerint cselekedjen. Vajon Nikosznak sikerül megmentenie magukat és a kapcsolatuk, vagy Lili is egy lesz a bábok közül?

Már kategóriázgatom egy ideje Carrie Cooper Lili Green könyveit. Az elején még thriller, krimi irányba gondolkodtam, aztán már inkább a szerelmes krimi, akció vonal jött. Most viszont már ott tartok, hogy leginkább strandkönyv ez a sorozat.

Miért is?

Egyrészt, nagyon fontos benne a szerelmi szál. Ebben a kötetben, de az előzőben is Lili legnagyobb mozgatórugója a szerelme Nikosz felé. Azért vág bele az újabb kalandba, és miatta tesz mindent. Miközben egy másik karakterbe bújik, akkor is az a fő gondolata, hogy Nikosz cselekedeteit elemezze, és a kapcsolatukon pattogjon.

Másodszor, a környezet egy abszolút elérhetetlen világ a mindennapokban. A páros egy milliárdos vendégszeretetét élvezi, ahol mindennaposak az egyedi tervezésű ruhák és méregdrága ékszerek, ha gondolnak egyet, simán repkednek egyet egy magángéppel. Olyan luxus jelenik itt meg, amit az átlagember csak elképzelhet.

Harmadrészt, van egy minimális krimi vonal is. Gerard Laconte egy nagy játékos, aki emberek életével szórakozik. Ok, nem gyilkol meg senkit, de megvannak a maga módszerei, hogy aki belekeveredik a hálójába, alaposan ki legyen használva. A szerelemmel, önbecsléssel, drogokkal szórakozik. Büntetőjogilag nem tesz semmi olyat, amiért felelősségre lehetne vonni, de erkölcsileg bűnös ez a világ, és ezért is kell kimenteni innen egy lányt.

Vagyis, itt a strandkönyvek három fő összetevője: az egzotikus környezetben a szerelmes, kicsit krimis sztori.

De sajnos, megint azt éreztem túlsúlyban, ami engem kifejezetten irritál. Lili merész, tevékeny csaj, akiért döglenek a pasik. Itt is mindenki az ő bugyijába akar bemászni. Mégis, olyan kisebbségi komplexusai vannak, mintha ő lenne Hamupipőke egyik mostohatestvére a királyi bált követően. Roppant sokat nyavalyog, és magában kesereg Nikosz miatt. Ami engem oly nagyon irritált…

A szerelmi szál eluralkodása vette el a thrilleres élt is, amit korábban élveztem. Már Laconte játszmái arra irányulnak, hogy megfektesse Lilit. Ami feleannyira nem szórakoztató, mint amikor a többiek életével szórakozott.

A karakterek nem fejlődnek, és ez a szerelmi harc nem olyan feszült, hogy lekössön.

Remélem, már tényleg ez Lili utolsó kalandja, mert már kezd nagyon az agyamra menni.

Cooper: Bábok tánca – Mint strandkönyv: 55% érzéki, van benne játszma, de a szereplők egysíkúak, kis feszültség.

Szubjektíven: 30% még mindig utálom Lili nyavalygását, és nem éreztem igazi téteket sem.