Nyomozós, kosztümös, titkos társaságos.

Sherlock Holmes visszavonult, vidéken él és méhekkel foglalkozik. De néha elunja magát, ilyenkor egy-egy nyomozást még elvállal, és a hű Watson is társul hozzá. Most éppen egy ékszerrablás miatt utazik vissza a városba, amit nagyon hamar meg is old. Hazafelé azonban, a tengerparton sokkal rejtélyesebb ügybe botlik. Az ifjú Patrick Mallinson holtteste került elő – még az is kérdéses, öngyilkos lett vagy valaki meggyilkolta. A gyászoló apa kéri fel a nyomozót, hogy tisztázza az esetet, mondja ki, szerencsétlen baleset történt, nem gyilkosság. Szerelmi bánata volt, nem volt jövőképe, nincs itt rejtély. De ahogy Sherlock dolgozni kezd az ügyön, észrevesz olyan rejtett szálakat, melyek egész más irányba viszik a nyomozást. Hieroglifák Patrick testén, a megváltozott viselkedése – egy titkos társaság nyomai, melyek az európai feszült helyzetet igyekeznek kihasználni 1913-ban.

Ha élne még Doyle, csak a Sherlock Holmes jogdíjaiból szépen megélne. A saját történetei is élnek, de a karakter még annál is jobban. Ezt bizonyítja ez a Sherlock Holmes sorozat is, mely a nyomozó olyan kalandjait tartalmazza, melyek már korunk termékei.

Lovegrove a világháború előtti évbe helyezi hősét, és ír neki egy olyan kalandot, ami fülszöveg szinten nagyon izgalmasnak hat. Misztikus jelek, rejtélyes halálesetek, egy kisváros feszült légköre. Pluszt ad neki, hogy mindenki érzi, hogy valami történni fog. Holmes nagyon realisztikusan látja, hogy a nagyhatalmak között olyan feszültségek vannak, melyeket nem lesznek képesek békésen elrendezni. Ahogy egyszer elmondja, ő hogy látja az eseményeket, megidézte bennem a történelem tankönyvem középiskolából.

Így maguk a történelmi események nem lesznek részei a cselekménynek, nem lehet ezt történelmi regénynek sem nevezni, de a korhangulat megvan. Erős atmoszférát is teremt.

Amit tovább erősít maga a szöveg. A mondatok szerkezete, a szokásos szórend kissé felbolygatása, a nyelvhasználat körülményesebb módja egy már letűnt kort idéznek fel. Ez hathat kissé elidegenítően, eleinte nekem is nagyon furcsa volt, de aztán meg lehet szokni és már nem bántja annyira az ember szemét.

Figyelmes olvasással olyan utalásrendszere is felfedezhető, ami a Holmes kánonba, de a korszak krimi irodalmába is belehelyezi a karaktereket. Jót mosolyogtam pl. azon, ahogy Edgar Allen Poe világa egy résznél megelevenedik egy Poe által megírt krimi sztori kapcsán, amit itt valós esetként beszélnek meg a szereplők.

A regény üzenete is örök. Az emberi természet nem békés, belénk van kódolva a háború és a nyerészkedés. Hiába gyártunk neki ideológiát, hiába takarjuk valamilyen hitrendszerrel, akkor is önző érdekek mozgatnak. A bűn attól még ugyanolyan mocskos.

Amiben gyenge a sztori, az maga a krimi. Pörögnek az események, de egyszer nem éreztem úgy, hogy ezt a zseniális húzást csak Sherlock léphette meg. Nem leptek meg, sőt, kifejezetten szimplának éreztem a krimi megoldását. Van egy Hitchcock film, ami ugyanezt a csavart milliószor jobban használta.

A regény érdemei miatt egyszer simán el lehet olvasni, de nem fog azok közé a Sherlock Holmes sztorik közé tartozni, amelyeket érdemes újra levenni a polcról.

Lovegrove: A háború istenei – Mint krimi: 60% Lovegrove pörgeti az eseményeket, a stílusa korhiteles, izgalmasabb lehetne.

Szubjektíven: 40% zavart a kitekert mondatszerkesztés, és a cselekményt is sűrűn untam.