Háborús, halálból visszatérős, titkos célért küzdős.

Kel Cheris kapitány, aki az eretnekek elleni háborúban teljesít szolgálatot. Az emberei nehéz helyzetbe kerülnek, és a saját fejével is gondolkodó nő olyan manővert hajt végre, mely nem tartozik a jóváhagyott módszerek közé. A karrierje végét jelenthetné mindez, de kap még egy esélyt. Vissza kell foglalnia egy erődöt. A küldetés azonban lehetetlen, hacsak nagy segítség nem jár mellé. A flotta megszavazza, hogy életre keltik történetük egyik legzseniálisabb, de egyben legőrültebb admirálisát. Shuos Jedao soha nem vesztett csatát, akár nyolcszoros túlerővel szemben sem. Ám az utolsó csatájában két hadsereget is megsemmisített: az ellenséget, és a sajátját is. Vele kell együtt dolgoznia a nőnek, akinek a háború közepette azon is járnia kell az agyának, Jedao nem-e forral egy saját tervet titkon.

Díjnyertes regény. A szerző első könyve, amivel a Locus legjobb első könyvének elismerését begyűjtötte. De jelölték Hugo és Nebula – díjra is. Bár nem olvastam konkrétan utána, de a cselekmény és a regény végének ismeretében azt is elmondhatom, hogy a folytatás sem lenne nehéz. Eléggé nyitott ahhoz, hogy akár egy egész regényciklus bevezető kötete legyen.

A cselekmény sok tekintetben a klasszikus hadászati sci-fi vonalon halad. Van egy háború, amit meg kell nyerni. Flották csatáznak egymással, hadi stratégiákat alkalmaznak, és igyekeznek a másik felet becsapni. És ez pont az, amivel nem tudok mit kezdeni. Elképzelni még csak el tudnám az űrcsatát, láttam elég Star Wars filmet hozzá, de hogy mennyire hidegen hagy ez engem…

Van azonban egy másik rétege a könyvnek, ami nekem is érdekesebb volt. A halálból visszahozott tábornok, akinek most, 400 évvel később együtt kell dolgoznia egy mai kapitánnyal. Nem tudjuk pontosan, mi történt régen. Egy nagy titok az egész, rejtély. Ahogy a főszereplő Cheris igyekszik megfejteni a férfit, úgy próbálkozhat vele együtt az olvasó is. Ez a fele tetszett a könyvnek, ha nem is kaptam elég választ, hogy elégedett legyek.

Bevezető kötet, így a világépítést itt alapozza meg a szerző. Ami egyszerre tetszett is, meg nem is. Egy nagyon széles univerzumról van szó, benne sokféle néppel és szokással. Érezni, mennyire hatalmas ez az egész regényvilág, de nem ismertet meg vele igazán. Olyan népeket, szokásokat használ folyamatosan, amiket magyarázat hiányában az olvasó akkor ismer meg. A cselekménnyel haladva kell ezeket a háttér-információkat is kiszúrni a szövegből, amiért nem voltam oda. Mintha egyből bedobtak volna a medencébe, aztán ússzak benne azonnal.

A karaktereket is alapozza. Tudunk meg róluk dolgokat, de egyelőre több a titkuk, mint amit ismerünk belőlük. Nagyon kevés emberi kapcsolatuk van, nagyon katonák. Ezzel nehezen azonosultam. Érzelmi életük szinte nulla, stratégiában, háborúban és számokban gondolkoznak. Tőlem ez is messze áll.

A kötet matematikai oldala különben sem volt a szívem csücske. Egyéni stílust ad neki, de számomra folyamatosan megnehezítette a szöveg befogadását. A világnézetben, a háborúban is meghatározóak a számok és rendszerek, néha nem is értettem, hogyan. De ilyen szempontból találó a cím, sok minden miatt a sakk jutott eszembe olvasás közben.

Úr sci-fi kedvelők adhatnak neki egy esélyt, de ez nagyon nem az én világom volt.

Lee: Vezércsel - Mint sci-fi: 65% széles világa van, háborús cselekménye, de minden alap nélkül kell érteni.

Szubjektíven: 30% túl idegen a benne szereplő népek és célok is, nincs kivel azonosulni.