Fülszöveg: 

Mi ​van akkor, ha tényleg igaz a kvantumelmélet egyik feltevése, miszerint a tudatunk hozza létre az észlelt világunkat? Mi lenne, ha módosíthatnánk a bioprocesszorainkat, hogy megváltoztassuk az észlelésért felelős algoritmusokat, ezáltal beléphetnénk más „valóságokba”?

Dr. Caroline Soames-Watkins élete több szinten is válságba kerül, ezért hajlandó megfontolni dédnagybátyja, a Nobel-díjas tudós, Samuel Watkins rejtélyes javaslatát, és munkát vállal egy kajmán-szigeteki, különleges kutatóintézetben. A létesítményben egy olyan technológia kifejlesztésén dolgoznak, mellyel megismerhető lehet a tudat valódi természete, más valóságok, és esetleg a halál utáni élet.

Szerintem: 

Hullámvasutaztam egyet ezzel a regénnyel. Kicsit nehezen indult, majd nagyon tudtam élvezni, hogy a végére megint csak

rosszabbul érezzem magam vele. Sajnálom is, hogy a vége mennyire nem feküdt nekem.

Mert különben okosan ki van ez találva. Vesz egy olyan kísérleti alapot, amit fizikával meg tud magyarázni, tudományosan előad és kever hozzá egy kis thrillert is. Távolról indít – Caroline idegsebészként érkezik a szigetre, ahol fel kell fognia egy merész és formabontó fizikai/biológiai kísérletet, amihez el kell döntenie, akar-e csatlakozni. A lényege az, hogy az létezik, aminek szemlélője van. A könyvben nem ezzel magyarázzák, de nekem Schrödinger macskája segített. Ha nézzük, létezik és attól függően, hogy mit látunk, él vagy hal. Itt emberek tudata hoz létre párhuzamos univerzumokat, mert szemlélővé válnak a tudományos eszköz segítségével, amelyek aztán saját maguk lesznek képesek tovább épülni. Caroline az a része lenne a kísérletnek, aki az alanyokba beépíti az eszközt, amivel képessé válnak a teremtő észlelésre.
Talán az is dicséret a regénynek, hogy röviden és értelmesen nem is megy az összefoglaló megírása, de a regényben jól követhető és értelmes. Megvan az arány, ahol már tudományos, de még érthetően át tudják adni.

Tetszett az is, hogy Caroline története bőven több, mint ez a kísérlet és a szigeten történtek. Mert ott lesz lehetséges fenyegetés, tolvaj, nyomozás – vagyis egy kis thriller. De Caroline családi háttere problémás, sok mindennel kell megküzdenie és ez is folyamatosan generálja a feszültséget.
Talán kissé túl jó is lett számomra ilyen szempontból Caroline alakja – mindent alá képes rendelni annak, hogy a húgát segítse. Támogatja anyagilag és lélekben, ő dolgozik nagyon keményen azon, hogy húga a felszínen maradjon. Drogos, lelépett bűnöző férj szegénységet és két gyereket hagyott maga után, a kisebb ráadásul komolyan fogyatékos és állandó ellátásra szorul. Egy örök, hisztis baba. Nem számoltam, hány ponton éreztem azt, hogy ezt már nincs ember, aki más helyett bevállalná. Kb. olyan volt, mintha Caro lépett volna a húga férjének helyére és mindent neki kellene intézni. Ez már nem testvéri segítés volt, hanem mártíromság.

De a szerző ügyesen mozgatja a szereplőit, magyarázza és mutatja egymással alakuló kapcsolataikat. A kedves, öreg tudós típusától kezdve a szívtipró, nőfaló szőke hercegig akad köztük minden. Az is nagyon működött, hogy a szigeten élők rendszere hogyan alakul. Ki milyen kapcsolatban van másokkal, miért vannak itt és hasonlók. Caroline a középpont, de a többiek értelmes, jól megírt figurák, akik nem csak asszisztálnak a nő mellett.

Talán ezért nem bírok megbékélni a végével – addig jól van emberileg is felépítve, ott viszont van egy nagy, hihetetlen ugrás. Caroline a regény Scully-ja, vagyis ő az, aki nem hisz az eredményeiknek, kritikus és más magyarázatot talál a tapasztaltakra, mint a fizikusok a csapatban. Amikor azonban a szerelme egy támadásban életét veszti, rögtön hívő lesz, megteremti a közös világuk és a halálával át is küldi oda a tudatát. Nem csak az fájt, hogy azonnal hívő lett, hanem az is, hogy mennyire nem passzol a korábban megismert jelleméhez, hogy így maga mögött hagyja a húgát és az unokahúgát. Eddig értük élt, most meg simán meghal a másvilági víziónál, hogy a tudata ott maradhasson?
Hiába mutatja meg a szerző a jövőt, hogy mi lett később, az akkor is egy olyan törés volt, amit számomra nem tudott feloldani.

Ettől függetlenül kellemes meglepetés volt a könyv és lekötött. A fizika nem éppen az erősségem, de ebben értelmesen és érthetően használták, de a sci-fi vonalon túl sok mást is nyújtott.