Minden napra egy könyv

Dillon: Minden vágyam

2019. február 24. - BBerni86

Családos, problémakezelős, gyereknevelős.

Caitlin számára Patrick egyszer maga volt a tökéletes férfi, a megmentő. A fiatal nő véletlenül esett teherbe, abba kellett hagynia az iskolát, a baba apja soha nem is volt képben. És Caitlin szétszórt volt, megmentőre szorult. Patrick volt, aki segített neki, amikor defektet kapott. Patrick volt az, aki udvarolni kezdett neki, szerette, összerakta. Feleségül vette, fiaként nevelte Joelt, idővel pedig közös kislányuk szerető apja is lett. De valami minden_vagyam.jpgelromlott, Patrick elköltözött és válnak. A 4 éves Nancy pedig lassan már nem is beszél. Hogy Patrick is a gyerekekkel tudjon lenni, sok időt tölt nénikéjénél. Eve most lett özvegy, és a két kisgyerek kell ahhoz, hogy újra élni kezdjen. Talán a gyerekeknek és a szüleiknek is rá és két mopszlijára van szükségük, hogy visszataláljanak egymáshoz.

Borítókkal és címekkel hajlamos vegyek az eredeti, angol mellé állni. Jobban hangzik, többet kifejez az eredeti cím, ahogy az original borítók is jobban a fogamra valók szoktak lenni. Amit azért hangsúlyozok ki, mert jelen kötetnek milliószor jobb a magyar borítója, mint az eredeti. Ilyet olyan ritkán látok, hogy érdemes rá két mondatot szánnom.

De sajnos, a történetről nem tudok ilyen szépeket mesélni. Egy női regény és egy dráma határán mozog, afféle dramedy akar lenni. De csak akar, mert humora minimális, megható cseppet sem, engem meg egyenesen sokszor megőrjített.

Ami leginkább Caitlin karakterének köszönhető. Én csak azt nem értettem meg, Patrick miért nem hagyta el sokkal korábban, egyszerűen minek jött vele össze. Ez a nő nyavalyog, és van egy olyan idegesítő szokása is, hogy ha tudja is, hogy ő a hibás, éppen rosszat tesz, akkor is ezt a rosszat viszi végbe, és nekimegy, aki segíteni akarna. Közben meg egyszerre sajnálja és gyűlöli magát. Röviden: szánalmas és bosszantó.

Vagy ettől kellene emberinek lennie, és nekem együttérezni vele? Hogy ennyire hétköznapi, nagyon is vannak hibái? Hát, pont olyan hibái vannak, ami engem megőrjít. Ahogy olvastam a könyvet, rájöttem, én is olyan kontroll freak vagyok, mint Patrick. Nekem is listáim vannak, meg képes vagyok feladatlista szerint élni az életem. És Caitlin csak él bele a világba, és olyan szerencsétlen meg szervezetlen…

A regény másik szála Eve felépülése a gyászból. Azt egy fokkal jobban toleráltam, csak éppen nem tetszett, ahogy elkezd tipikus nyálregény irányba elmenni. Mert persze a halott férje emlékiratain dolgozó kutató kellően helyes és vonzódik a nőhöz…

Amivel eladnák, a kislány és a kutyák, csak nagyon töredéke a cselekménynek. De lélektanilag ezt éreztem a legeltaláltabbnak, ahogy a gyerek logikáját vissza tudja adni Dillon. A beleerőszakolt cuki faktor se irritált, mert különben elhittem neki a két gyerek karakterét.

Stílusában egy szentimentális romantikus regényt képzeljetek el. Érzelmekre koncentrál, bőven kifejt mindent. Szinte már túlírt. (Nálam az is egy mínusz pont, hogy nagyon kevés a cselekmény, bezzeg Caitlin sirámai rengeteg oldalt kitesznek.)

Igaz, egy rész nincs kifejtve. A történet vége Caitlin és Patrick részéről. Nem mesélem el, mi lesz a házasságukkal, de annyira derült égből villám, hogy minden volt, csak hiteles nem.

Ez ma a csalódások napja. Se a Roofer, se ez, nem tetszett.

 

Dillon: Minden vágyam - Mint női: 60% kis konfliktusokat növel hatalmassá, emberi szereplőkkel, kellő cuki faktorral.

Szubjektíven: 40% egy-egy szereplő sorsa érdekelt, de én annyira utáltam Caitlint…

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6714643172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.