Fülszöveg: 

Uralkodásra születtél, de egy zsarnokhoz mész feleségül. Tehetetlenül nézed, ahogy feláldozza a gyermekedet, hogy kiengesztelje az isteneket. Végigkíséred, amint hosszú háborút vív egy idegen városállam partján, és saját kegyetlen gondolataiddal vigasztalod magad. Mert nem ez volt az első gonosz tett ellened. Nem ezt az életet érdemelted. És nem ez lesz a veszted. Lassan tervet szősz. Mert te már rég megértettél valamit, amit a többiek ez idáig sem: ha nem kapsz hatalmat, akkor magadnak kell megszerezned.

Klütaimnésztra újramesélt története elképesztő erővel láttatja az ókori görögök, a hatalom és a próféciák világát. Egy felejthetetlen királyné portréja, az emberiség, az anyaság, a testvériség, a gyász, a veszteség és a bosszú kiemelkedő jellemrajza.

Szerintem: 

Újabban elég sok olyan regény jelenik meg, amely az ókori mítoszokat meséli el női szemszögből. A Klütaimnésztra is ilyen, és

most tényleg egy olyan nő kap más nézőpontot, aki az eredeti verzióban elítélendő szereplő volt.

Klütaimnésztra ugyanis azzal lett hírhedt, hogy a háborúból hazatérő férjét meggyilkolta, majd hozzáment a szeretőjéhez és uralkodott mellette, amíg a fia, Oresztész az apját megbosszulandó végzett az anyjával és a mostohaapjával.
Igazából mellékszereplő, mert mindkét mitológiában a férfiak a lényegesek. A trójai háborúban Agamemnón, aki a görög sereg főparancsnoka volt. Az Oreszteiában Oresztész, akinek a története csak elkezdődik azzal, hogy két isteni parancs között őrlődik. Fiúként kötelessége végezni az apja gyilkosával, ugyanakkor az anyját meg nem lenne szabad bántania. Jó kis dilemma…

Casati viszont a nőt emeli ki, és fiatal korától kezdve kíséri el. Látjuk Helené testvéreként Spárta hercegnőjeként, és egészen addig követjük, míg nem végzi be a férjén a bosszút. Mai szemmel nézve ő az áldozat, aki eljut arra a pontra, hogy már több mindent nem visel el és bosszút áll.
Ezért is lehet ezt a történetet újramesélni: az ókor logikájában bűnös. Hiszen nő, aki a férje tulajdona. Nem véletlenül visszatérő téma a regényben, hogy áskálódnak ellene, és a férfiak nem akarnak engedelmeskedni neki. Ott egyszerűen nőként alávetett és kevesebbet érő lény, mint a férfiak. A férfi bármit megtehet, a nő meg szinte semmit. Ókori logikával a történet gonosza lesz, aki megérdemli, hogy Oresztész majd végezzen vele.

De mai értékrenddel nézve inkább az a csoda, hogy előbb nem tett valamit. Az egész története arról szól, hogy a neménél fogva kihasználják és bántják. Agamemnón magának akarta az ereje miatt, így nem riadt vissza attól, hogy meggyilkolja a nő férjét és csecsemő kisfiukat. Plusz súly az árulásban, hogy Klütaimnésztra apja ebbe bele is egyezett, és már előre a gyilkosnak adta a lánya kezét, mert kellett neki Agamemnón szövetsége. Egy harcos, erős nőnek el kellett fogadnia, hogy a szerelme és a fia gyilkosa legyen a párja, aki hobbiként igyekezett megtörni. Gyerekeket kellett szülnie neki. Már ez sok. De ez tetézve lesz azzal, hogy amikor Agamemnón háborúba indul, a jó szelekért áldozatot kell bemutatni, ami a legidősebb lányuk lesz. Nem mellesleg Klütaimnésztra kedvenc gyereke. Ez lesz az, amit már képtelen lenyelni, és míg a férje Trója alatt keveri a bajt, ő megszervezi a hatalomátvételt és a merényt.

Ha egymás mellé tesszük a két embert, mindkettejüknek vannak hibái. Klütaimnésztra is képes hideg és kegyetlen lenni, ő is egy gyilkos. De össze nem lehet vetni a tetteik súlyát. Agamemnón csak annyival több, hogy egy férfiak uralta korban férfinak született. Klütaimnésztra a jobb uralkodó. Maga is képzett és ügyes harcos. Szereti a gyerekeit, gondosan nevelte őket, ha fel is lehetne róni neki, hogy a kedvence elvesztése után a maradék két lányát hanyagolta, és mindig is érezték, hogy a nővérükért az anyjuk odaadná őket. Klütaimnésztra tud mélyen szeretni, és nem csak bántja az embereket, mint a férje, aki megtörni akarja a nőket. Klütaimnsztra is rideg a szeretőjével, de Leon nem is igazán szerelem volt neki, csak vigasz. Mindketten szerették Iphigéniát, és inkább a gyász kötötte őket össze egy időre, nem más. Még így is durván dobja ki a férfit, de annál tisztább így, mintha hitegetné, és hagyná, hogy közelről végignézze, hogy cseréli le.

Érzelmileg és logikusan is le van vezetve, hogy ennek a nőnek miért kellett a férje gyilkosává válnia. És neki volt igaza. Vele kell együttérezni, ha voltak is hibáé. Bűnei egy része különben is a koré, nem az asszonyé, amely eltipornivalónak minősítette a neme miatt.

Casari olvasmányosan meséli el a történetet. Csak néha idegenített el azzal, hogy hősnője veszélyesen sértett és éles. Ha már hősnő, némi nőiességet nem bántam volna benne, de az első férjével és fiával az a része sírba szállt. Kemény, nagyon sok tekintetben. Ami érzelmet megenged magának, azt nagyon mélyre rejti. A szöveg is ilyen, éles. Kemény.

De a mítoszt nagyon korrekten feldolgozza, és szerettem benne, ahogy a fantasy elemeket leépíti belőle. Ami fantasy elem lenne, elmondja, hogy indult a vele kapcsolatos pletyka, és mi van mögötte. Vegyük csak Lédát! Helené messze nem Zeusz lánya, hanem egy jóképű idegené, akivel megcsalta a férjét… Csak mivel a lány olyan szép lett, az emberek beszélni kezdték, hogy biztos isteni vére van, és innen már el is indult a mítosz.

Szerettem azt is benne, ahogy több mondakör és mítosz is bele lett emelve. Fontos mellékszereplő Odüsszeusz, és benne van e király története is. Szó van Héraklészről, az Aranygyapjú megszerzéséről, és másokról is.

Nagyon korrekt feldolgozás, emberi arcot ad Klütaimnésztrának, és az ókori történetet mai értékrenddel és erkölccsel új színbe tudja megmutatni. Regénynek is korrekt, jó olvasmány volt.

Idézet: 

Minden nap felejteni próbálsz, de éjszaka a múltról álmodsz. Erre valók az álmok. Emlékeztetnek arra, milyenek voltunk, odakötnek az emlékeinkhez, akár tetszik, akár nem.