Örökséges, otthont keresős, cicás, útválasztós.

Garrison Brown keresi a helyét a világban. Egyetem után önkéntes munkát végzett Afrikában, majd hazatért, és állást keres. Már éppen megcsillan egy lehetőség, amikor egy családi tragédia visszavezeti a városba, ahol felnőtt. Nagyanyja, aki a szülei halála után megához vette és felnevelte, elhunyt. Garrison örökli mindenét, és egy kívánságot, amit nincs szíve megtagadni. Gram imádta a macskáit, sok is volt neki. Mivel Garrison allergiás rájuk, azt nem várta, hogy megtartja őket. De azt igen, hogy jó otthont talál nekik. Még listát is írt, milyen feltételeknek kell teljesülnie, hogy valaki egy cicus új gazdája lehessen. Garrison beleveti magát a keresésbe, miközben az egyik cica (Harry) és egy helyes környékbeli lány is a szívéhez kezd nőni. Lehet, hogy haza kellett térnie, hogy a jövőjére leljen?

Ha karácsony környékén járnánk, akkor állatbarátoknak két könyv lenne, amit nagyon ajánlanék. Az egyik a Karácsonyi kutyavásár, a másik pedig ez a kötet lenne. Talán nem egy irodalmi remekmű, a cselekménybe is bele lehet kötni, de annyira tele van szívvel és ünnepi hangulattal, hogy igazán az ünnepekre való csemege.

De így is, a tavasz közeledtével is jó kis olvasmány tud ez lenni.

Egyrészt, nagyon könnyed. A szöveg, de a cselekménye is olvastatja magát. Nincsenek benne sem nagy konfliktusok, sem nagy tragédiák, igazából az események is csendesen folydogálnak. De azért van súlyuk, és lehet drukkolni a szereplőkért. A szerelmi szál szinte csak jelzés értékű, de azért van. A macskás jelenetek sincsenek eltúlozva, de azért érteni fogjuk, hogyan szereti meg az allergia ellenére is Garrison az utolsónak maradt macsekot, és a többi gazda is hogyan kapcsolódik az új kedvencéhez.

Vannak benne humoros részek, de érint komolyabb témákat is. Ha rá kellene böknöm a regény vezérkonfliktusára, a fő témájára, Garrison útkeresése lenne az. Akinek most el kell döntenie, merre haladjon tovább az élete, mivel akar foglalkozni, kikkel akarja megosztani az életét. Egy nagyon szimpatikus fiatalember, akinek szívből lehet drukkolni. Aki előtt különben itt nyíl egyenes az út, csak neki ezt egy kis idő észrevenni. De mellette találunk olyanokat is, mint a különben tehetséges fekete fiú, aki a drog poklába kerül, és most próbál talpra állni. Vagy az asszony története, aki egyedül marad, és a macskáitól kapja meg azt a pluszt, ami máskülönben nem lenne meg az életében.

Valahol mindenkinek kell a szeretet és a törődés, és a regény szépen megmutatja, hogy ezt egy házi kedvenc is megadhatja. Itt éppen cicák, de ahány féle van belőlük, annyi mindent adnak a gazdáiknak. A szótlan, nagyon magának való kamasz beszélgetni kezd a sokat nyávogó cicával. A házaspár, akiknek nem sikerül a gyerekvállalás, a házimacskát kényeztetik. Arról már nem is beszélve, amikor a helyes környékbeli lány beleszerelmesedik annyira a cicusba, hogy a gazdáját is észrevegye egy ponton.

Szóval, igen. Van benne mesefaktor, és ahogy minden elrendeződik az ünnepekre, az már valóságos giccs. De még így is nagyon szerethető, és bőven van benne annyi plusz, hogy ne legyen zavaró a teljes happy end sem.

Kellemes kis kikapcsolódás, kutyásoknak is – én se vagyok macskapárti, de a regény tetszett.

Carlson: A karácsonyi macska - Mint dramedy: 85% könnyed, szórakoztató, de komoly kérdéseket is érint. Állatszerető.

Szubjektíven: 90% szerettem a karaktereit, a cicákat is, bár néha giccsbe hajlott.