Kalandos, rómaiak eszén túljárós, sárkányos.

Hablaty folytatja a viking tanulmányokat, de a bizonyítványát látva Pléhpofa eléggé el van keseredve. Egy tárgy megy neki jól, a kardforgatás. Minden másban siralmas eredményeket produkál. Legutóbb is, egy békés halászhajón kellett volna rajta ütnie, zsákmányolni egy sisakot, helyette egy római hadigályán kötött ki, elvesztette a sárkányát, és még a hajója is elsüllyedt. Hogy lesz így belőle egyszer vezér? Meg sem hallja, hogy Hablaty miket hallgatott ki a hajón – inkább dühös, hogy a fia latinul is tud. Az meg minek? Ám amikor Hablatyot és Halvért idegenek elragadják, látszólag a Mocsári rablók, eszébe jutnak a fia szavai. Lehet, hogy a rómaiak akarják a viking törzseket egymásnak ugrasztani? Míg ő ezt eldönti, Hablaty a római fogságban szembekerül régi ellenfelével, és szerez egy új barátot is.

Harmadik kötete a sorozatnak, és megint kicsit más, mint korábban, miközben ugyanolyan is. Vagyis, a cselekményt új ötletekkel vezeti tovább Cowell, míg a regényben benne van mindaz, amiért a korábbi köteteket is lehetett szeretni.

Új elemként hozza be a rómaiakat, akikre abszolút nem számítottam. Mert az előző részben Alvin, ő benne volt a mesében is. De rómaiak… velük először találkoztam a szériában. Nagyon hasonlít a helyzet arra, amit az Asterix és Obelix mesékben láttunk. A rómaiak hatalmat akarnak, és áskálódnak. De szerencsére van olyan eszes viking, aki átlát az „oszd meg és uralkodj” taktikán. Csak itt nem Asterix a neve, hanem Hablaty.

Attól nem kell félni, hogy a meseregény egy gall – római mese újrajátszása, csak most vikingekkel. Az elemek talán ismerősek, de a történet saját. Amiben van fogságba esés, ármánykodás, szökés és visszavágás is. Ahogy Cowell szokta, végig pörgeti az eseményt, és nem sok pihenőt ad az olvasóknak.

Plusz, megint benne van az a világszemlélet, amit ez a sorozat nagyon szépen képvisel. Az ész az erő ellen. Az odafigyelés, empátia az elnyomás ellen. Most két szinten is láthatjuk: egyrészt, magában a viking közösségben. Erőszakos népek, akiknél már szinte karikatúraként csak az erő számít. Az a legjobb, aki a legvadabb és legerősebb, aki mindenki mást megfélemlít és elnyom. Hablaty nem ilyen, és neki kell kiállni az ilyen rendszer ellen, egy emberségesebb és élhetőbb világért. A humor is erre épül, ahogy az eszével lassan felülkerekedik a többieken, és változást hoz. Csak közben szerencsétlenkedik is kicsit…

De visszatérve az előző témára, most ezt a szemléletet politikai szintre is felviszi Cowell. Igaz, olyan játékosan, hogy egy gyerekregénybe is érthető, emészthető legyen. Mert megjelennek a rómaiak, akik pont azt képviselik nagyban, ami ellen Hablaty a saját közösségében is küzd. Ahogy az egyes embereket nem lenne szabad elnyomni, kihasználni, ugyanezt a népeknek sem lenne szabad egymással megtenniük.

Továbbra is áll, hogy egy nagyon kedves, humoros történetről van szó. Tesz bele annyi izgalmat, hogy szórakoztató legyen olvasni, de nem teremt olyan feszültséget, mint egy felnőtt regény. (Hiszen gyerekeknek készült!)

Csak a nevek meg a rajzok… most komolyan, Kamikazi?

Még mindig tetszik, és még mindig van bőven folytatása is. Úgyhogy, folyt.köv!

Cowell: Így beszélj sárkányul – Mint gyerekkönyv: 90% kalandos, ötletes és humoros, miközben értékekre nevel. Szerethető.

Szubjektíven: 85% az erényei továbbra is megvannak, újul is. Eszembe jutott Asterix is.