Orvos – beteg viszonyos, manipulálós, hazudós.

Alexandra elkövetett egy hibát. Miután a férje megcsalta, a barátnőivel elment Ibizára nyaralni. Egyik este nagyon berúgott, és felszedett egy férfit a bárban. Bevallotta otthon, bocsánatot kért, el kellett volna rendeződnie az ügynek. Amikor állásinterjúra ment, az ajánlattevők középiskolás fia hazaért az iskolából. Alex döbbenten ismerte fel benne az ibizai kalandot. Még csak 17 éves! Jonathan a nő rendelőjében is megjelenik, és megzsarolja. A botrány robban, amikor a fiú nyilvánosan vádolja meg, hogy szexuálisan zaklatta a háziorvosa. Jonathan szerint hónapokig viszonyuk volt, miután egy sérülését Alex látta el. Ő szakítani akart, de Alex nem engedte. Ki mond igazat? A családok kiállnak a szeretteik mellett, de lassan senki nem tudja, ki itt az áldozat és az elkövető.

A második Lacy Dawson kötet magyarul a Kegyes hazugságok. Aki még nem olvasta az elsőt, érdemes ezzel kezdenie. Mert ez a jobb a kettő közül. Bevisz egy-két brutális gyomrost, miközben példaszerű női thriller.

A legnagyobb vonzereje, hogy az olvasó sem tudhatja, kinek higgyen. Dawson felváltva meséli a történetet Alexandra és Jonathan szemszögéből, a végére pedig a rokonok és egy-egy ismerős is megkapja a maga fejezetét. Alexandra fejezeteiben a nő igaza az abszolút, míg Jonathan részeiben Alexandra az, aki hazudik. Te kinek hiszel? Mert ez a trükk. Neked, kedves olvasó, neked kell valakiben bízni és hinni neki!

Majd a vége. Ami brutális. Kiderül, ki a hazug és mennyi mindenben. Maradjunk annyiban, hogy sokkal mocskosabb a kép, mint menet közben bármikor is a látszat. Itt nincs semmiből jött új szereplő, nincs villámcsapásként érkezett meglepetés. Az igazság jön, ami önmagában sokkolóbb, mint bármely elképesztő, őrült új ötlet lenne.

Ugyanakkor pont a vége az, ami fájt nekem. Mint thrillervég? Csodálatos, tanítani lehetne. Még az utolsónak hitt csavar után is jön egy újabb felismerés, és az állad már hiába keresnéd a padlón akár, sokkal mélyebbre esett. Mint etika és emberségbe vetett hitt? Ha a konkrét cselekmény nélkül akarom minősíteni, akkor azt mondanám, hogy az emberek rosszak. Nem is egyszerűen rosszak, démoniak. Egy-egy ilyen befejezés és leleplezett szereplő után gondolkodom rajta, hogy tényleg jönnie kellene a zombi apokalipszisnek, mert még az agyevők világa is erkölcsösebb, mint amit ez a civilizáció fel tud mutatni.

Ebből következik, hogy a karakterek titkokat rejtegetnek. Hiszed őket valamilyennek, de akkor vagy okos, ha mindent megkérdőjelezel. Ne légy naiv és kedves! A jóság álca, ember embernek farkasa. Dawson azért ügyes, mert amikor a végén jön a leleplezés, egyszerre lepődsz meg és mégsem. Nem várod tőlük ezt a szennyet, de el tudod hinni. (Én pl. senkit nem kedveltem meg, ellenszenvesek voltak végig.) Mert hiteles így is. Pszichésen működik.

A stílusa kifejezetten olvasmányos. Könnyed, érthető, szórakoztató. Irodalmi mélysége nincs, de nem is kell. Ez csak kikapcsolódásra való, arra nagyon jó is.

Tanulság? Itt jön a sötét világkép, amit fentebb már fejtegettem. Nincs igazság, csak szörnyű emberek és hazugságok. Feltételezz mindenkiről rosszat, az lesz az igaz! Szomorú ez a világ.

A másik könyve a Temetetlen múlt. De ez a jobb, a negatív világábrázolással együtt is.

Dawson: Kegyes hazugságok - Mint thriller: 80% végig rejtélyes és feszültséggel teli, ülnek a csavarok. Olvasmányos.

Szubjektíven: 60% még emésztem a végét. A szereplőit nem szerettem, de a sztori jó.