Barátos, ellenszer ellopós, tavaszi versenyes, sárkányos.
Hablaty és társai a téli viking életmódot tanulják, az iskola folytatódik. Nem lehet hajózni? Sebaj! A talpraesett viking ilyenkor sílécet köt, és úgy szeli a habok helyett a jeget! Íjazni így is lehet, Bélhangos ki is adja a feladatot: minél több madarat lőjenek! Halvér és Hablaty más-más okból, de nem jeleskedik a feladat végrehajtásában. Az sem segít, hogy belebotlanak egy csapat ellenséges vikingbe, a Hisztérikus törzs tagjai közül. Sikerül ugyan megmenekülniük, de Halvér egyre különösebben viselkedik. Hablaty aggódik miatta, de a közeledő Freya-nap és az ünnepségek miatt senki nem figyel rá, szokás szerint. Így maga kénytelen ellenszerért menni, a Zöldségért, Melyet Senki Nem Mer Megnevezni. Kivéve Hablaty, aki nem is érti, miért olyan ijesztő a krumpli. Az ijesztőbb, hogy ez a Hisztérikus törzs féltett ereklyéje, tőlük kell ellopni. Szerencsére a játékokra érkezett Kamikazi is beveti magát, irány a krumpliért!
Már kíváncsi vagyok, Cressida Cowell meddig bírja ezt ötlettel. A negyedik része ez már a sorozatnak, és megint hozott valami nagyon újat, miközben a kötet jól illeszkedik a sorozatba is. Cselekmény, humor, tanulság – van benne mind.
Az események gyorsan, de érthetően követik egymást. Minden fejezetre adagol egy kis feszültséget és kalandot az írónő, így lehet részünk viking összecsapásban, ész nélküli menekülésben sárkánnyal, sílécen, de hajón is. Éles szópárbajok, egy rablási kísérlet, újabb elképesztően veszélyesek sárkányok. Kielégíti az ember akcióigényét is, miközben logikus és szépen felépített is.
A szerkezete a gyerekkötetek sajátja. Lineárisan követik egymást az események, minden teljesen érthető. Egyetlen flashback elem van benne, de az is mesébe ágyazva, így mindenkinek követhető lesz. Kifejezetten gyerekbarát, most is.
Találó a humora is, és most végre vannak olyan nyelvi poénok, amelyeket én is értékeltem. Mert a nevek még mindig fájnak – jaj, Kamikazi, egyre jobban félek, hogy a regények világában te vagy, aki a mesében Astrid. Most megismerhetünk Buggyant Agyalággyal – szerintem a nevéből kiindulva mindenki el is tudja őt képzelni. De jön az Amerikai álom, ami különben egy hajó neve. Ráépülve pedig egy ötletes vikingek – Amerika – világkép modell.
Tartalmilag képviseli, hogy az ész használata fontosabb, mint az izmoké. Kiáll az igaz barátság mellett, és Hablaty továbbra is remek példakép minden kis olvasónak.
Azt hiszem, a bennem lakó önző és gonosz én az, aki pár dologgal nem bír kiegyezni ebben a történetben. Az ok, hogy Hablaty a hős, aki megmenti a bajba jutott barátait. Eddig is ilyen volt. De Halvér… ilyen szerencsétlen lény egyszerűen nem létezhet! Most komolyan, Hablaty kétszer olyan bénának tűnik, mert mindig neki kell segíteni. Annyira életképtelen, hogy az már fáj. A mesében se volt sokkal karakánabb, de legalább buta nem volt. Halvér itt nekem már elviselhetetlenül fáj. De ok, gyerekkönyv, a kicsik e példán keresztül megtanulják, hogy a bénábbaknak segíteni kellene. Mi nagyok meg elgondolkodhatunk, mennyire tudnánk hasonló helyzetben Hablaty példáját követve segíteni. (Attól tartok, hamar elbuknék. Hablaty helyében már túl lennék pár nagy üvöltözésen, hogy Halvér kapja össze magát.)
De igazából csak ennyi bajom van, nagyon bírom ezt a sorozatot, úgyhogy folyt.köv!
Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát – Mint gyerekkönyv: 95% új a cselekmény, van humora és tanulsága, a rajzok nem javulnak.
Szubjektíven: 90% bejön a humora, bírom a főszereplőt, de már van, aki az agyamra megy.