Történelmi, háborús, bosszúállós, barátságos.

1774-ben két 16 éves suhanc találkozik össze: az egyik a menyasszonyához tartó, gazdag és szépreményű francia márki, Gilbert La Fayette. A másik egy kirabolt fattyú, Szalma Jason. A márki kisegíti a bajba jutott fiatalembert, akiben saját tükörképét látja meg. Nem is sejti még, mennyire ráérzett az igazságra, mennyire egymás alakmásai ők ketten. Az életük összefonódik, és Jason majd a márki hű embere lesz hosszú éveken át. Vele örül a gyermekei születésének, mesterlövészként szolgálja az amerikai függetlenségi háborúban, majd a francia forradalom véres napjaiban is ott áll La Fayette mellett. A két világ bajnoka mellett, hős katona és államférfi mellett, aki nem is sejti, kit rejt Szalma Jason álarca.

Honnan ismerjük mi a történelmi személyeket? Ma már a többség nem a történelemkönyveket, pláne nem forrásanyagokat fog megnevezni. Filmek, regények, tömegkultúra. Leónidasz? This is Sparta! – 300. William Wallace? Mel Gibson. De végtelen hosszúra nyújthatom a listát: I. Erzsébet és Stuart Mária, Mary és Percy Shelley, Anna királynő kedvenceivel, Colette – csak páran az utóbbi hónapok filmjeiből.

A sorba az esetemben beillik La Fayette márki alakja is. Akit ugyan nem filmből, de musicalből képzelek magam elé. Ahogy a Hamiltonban franciául duruzsol az amerikai államférfiak mellett, még a dallam is a fülemben cseng. De ki volt La Fayette márki?

Izolde Johannsen regényéből kibontakozik előttünk az alakja. A kötet 1774-1793 közötti eseményeket fogja át, mindig a fontos epizódokra irányítva a fókuszt. Egyaránt látjuk magánéletének nagy eseményeit, mint a házassága, a gyermekei születése, a gyásza az elsőszülött kislánya halálakor, és a történelemformáló tetteit. Vele tartunk a függetlenségi háborúba, látjuk, ahogy próbálja a királyságot megmenteni a pénzügyi válság, majd a forradalom kezdetén. Már életében két kontinens hősének nevezték, nem véletlenül.

Kalandos, pörgős a regény, aminek sokat ad az is, hogy egyszerre hozza közel a történelmet és az embert, aki mindezt átélte. Nagy embernek láttatja a franciát, aki tele van erényekkel. Művelt és intelligens, jószívű, bátor. De nem mesehős mégsem, ugyanolyan esendő ember, mint bárki más. Kicsit bántott is, noha így igazi a karakter, amikor nem tud ellenállni egy-egy kísértésnek, és sérül a hősies máz rajta. Ok, nekem bökte a csőröm, amikor a barátai bordélyba mennek, magukkal viszik és képtelen nemet mondani, hiába szerelmes is a nejébe.

De, van még egy nagy trükk az írónő tarsolyában. Megkapjuk tőle Szalma Jason portréját is, és az ő titkos tervét. Akinél már 16 évesen ott a kötél, amivel királyt akar ölni. Akinél már az elején is érezni, hogy van egy nagy titka, hogy nem az, akinek mondja magát. Aki benne van csibészségekben is, de tele van nemes tulajdonságokkal is. A regény egy pontján már sokkal szívesebben olvastam a vele történő eseményeket, mint La Fayette kalandjait. A kötetnek lesz folytatása is, én várom is nagyon – és nem a márki miatt, hanem az érdekel, Jason élete el tud-e rendeződni, mi lett/lesz a kisfiával.

Nagyon tetszett, ahogy a vége ismeretében nyilvánvaló, hogy Jason és Gilbert tükrei egymásnak. Ahogy barátok annak ellenére, hogy ősellenségek is lehetnének.

Nyárra láttam már előjegyzési listán a 2. kötetet, alig várom, hogy megérkezzen Napóleonnal!

Johannsen: Megölni a királyt! – Mint történelmi: 85% jó karakterábrázolás, történelmi és személyes történetek ütős egyvelege.

Szubjektíven: 75% tetszett a két hős párhuzamos története, a nagy személyek emberi arca.