Kalandos, múltat felfedezős, szabadító akciós, sárkányos.

Kamikazi elveszett, és mivel a törzseik már szövetségben állnak egymással, Hablaty és a törzs is igyekszik megkeresni a lányt. Veszélyes vizekre is kimerészkednek, a Csúf-bitang területére, ahol az Összetört szív kísértetjárta partjai és a gárgyulók szigete is van. Csúf-bitang, röviden Csébé meg is ragadja az alkalmat, hogy beszéljen Pléhpofával. Valaki szerelmes levelet merészelt írni a lányának, Hibbantról! Ha királyi vér tette, elküldi egy küldetésre. De ha nem, halál vár az illetőre. A poéta Halvér védelmében Hablaty magára vállalja a levelet, és indulhat a gárgyulók szigetére mézet gyűjteni. Halvér hős akar lenni, de csak barátját sodorja nagyobb veszélybe, akit egy boszorkány mellé dobnak a verembe. Hablaty azonban így tudomást szerez a családja történetéről, és még bajba jutott barátját is sikerülhet megmentenie némi furfanggal.

Tudom, minden résznél megjegyzem lassan, de már belefájdul a szemem és az agyam ezekbe a nevekbe. Most megkaptuk Csúf-bitang viking törzsfőt, meg a lányát, aki az igen hangzatos és nekem fájó Zsörtös Faxni névre hallgat. Rég voltam gyerek, nem tudom megítélni, akkor hogyan reagáltam volna ezekre a nevekre, de bízom benne, hogy akkor sem tetszettek volna. Mert most fárasztanak, de nagyon. (Azért az tetszett, hogy Csébé lett a vezér beceneve.)

A kötet egyik részről pont olyan, mint a többi. A törzs nehéz helyzetben van, most éppen egy elveszett gyereket keresnek, és megint van egy konfliktus, amit nem Hablaty okoz, de neki kell megoldania és megint szenvednie mások helyett. Megint megismerünk új sárkányt, új vikingeket, és megint lesz életveszélyes helyzet. A vége sem más, mint amit megszoktunk a sorozattól.

A kalandok felépítése már annyira ismerős, hogy nem tudok meglepődni semmin. Mikor lép közbe Fogatlan, mikor támad egy nagy ötlete Hablatynak, hogyan döbben rá megint a törzs és a fiú apja, hogy mégiscsak méltó örökös lehet a kölyökből.

Cowell már rutinosan mozgat visszatérő szereplőket is, akik soha semmiből nem tanulnak, pont olyanok, mint a korábbi kötetekben. Lassan ott tartok, hogy nyomorult Alvint elkezdem sajnálni. Minden egyes felbukkanása egy-egy testrész elvesztésébe, és nulla tanulság levonásába kerül neki. Már ott tartunk, hogy leolvadt az orra is, így egy fa valamit csíptetett a helyére. Nem is tudom, hogy ez szánalmas vagy röhejes kategória.

A főszereplők sem fejlődnek. Hablaty még mindig a képviselője mindannak, amire a könyv nevelni akar. Halvér még mindig olyan szerencsétlen, hogy sajnálom, nem spártainak született, hogy kitegyék a hegyre. Annyira idegesít, ahogy mindig keveri a bajt, és másoknak kell kirántani belőle! Pléhpofa nagydarab és ostoba. Takonypóc rosszindulatú.

A szokott módon jó a kötet, csak már túlzottan ismerős. Viszont, most érkezett egy olyan vonulat, ami még jó is lehet. Átívelés, családi múlttal és átokkal. Érezni, hogy efelé fognak haladni a cselekmények, talán valami nagyobb eseménysor közeledik. Nekem nagyon jól esne, mert szeretnivaló ez a sorozat, de már sok, ugyanolyan felépítésű kaland volt benne.

Különben, most rajzilag is erősödött a kiadás. Már volt egy-egy kifejezetten jó is benne.

Már csak pár rész van vissza, vagyis jövő héten folytatjuk!

Cowell: Így törd össze egy sárkány szívét – Mint gyerekkönyv: 90% átívelő történettel bővül, miközben humoros és kalandos továbbra is.

Szubjektíven: 85% a jóslat, családi szál bejött, olvastatta akkor is, ha a kaland tipikus Cowell.