Lázadós, rendszert megdöntős, harcolós, újrakezdős.

Ervin és Szilvi friss házasok, külön engedély is kellett, hogy összeköthessék az életüket. Ugyanis nem egy kasztba tartoznak: Ervin egy munkás, aki a szemétfeldolgozóban robotol, míg Szilvi bürokraták leszármazottja, és a Főpap mellett dolgozik. Mindketten érzik, hogy valami nem stimmel a rendszerrel, és amikor erre bizonyítékot is szereznek, minden megváltozik. Ervin a szemétben véletlenül kidobott, titkos iratokra bukkan, mely bizonyítja, hogy a népnek rég hazudnak a vezetőik. Szinte nyomorogva élnek, míg valaki lefölözi a munkájuk. Ervin lázadó elemekkel ismerkedik meg, és hamarosan már a rendszer ellen lázad. A döbbenetes igazságra azonban nem lehet felkészülni: a Hold urai gyilkos játszmáira, a Föld igaz történetére, amiben az ő életük csak porszem.

A történet két kötetből áll, és bár tényleg összetartoznak, elég sok különbséget is felfedeztem köztük. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy ez tetszik nekem vagy sem.

Az első rész annyira felidézte bennem Pierce Brown sorozatát, ami már nagyon nem tetszett. Itt is látunk egy munkásosztályt, akik majd megszakadnak, és alaposan átverik őket a vezetőik. Itt is a felesége és a meg nem született gyermeke elvesztése lesz az, ami végérvényesen a lázadók oldalára állítja a férfit. Csak éppen Ervin nem egy Darrow, ezt hamar le is szögezem. Ha meg kellene neveznem, mivel járul hozzá a végső győzelemhez, nem sok mindent tudnék mondani. Jelen van, tesz is ezt-azt, de nem egyértelműen ő a történet hőse. (Plusz, ott a Mars tematika is.)

Ebben a két regényben meglepően sok szereplő mozog, és mindenki megkapja a maga történetszálát. Mindenki másféle kalandokon megy keresztül: lesz, akinek túl kell élnie, hogy a húga puccsot hajt végre az anyjuk és ellene. Lesz, akit rafinált módon vallatnak. Lesznek, akiknek az életük kell adniuk, hogy mindenki mást megmentsenek.

Amivel el is értünk egy fájó ponthoz. Mindkét kötetben volt egy kedvenc szereplőm. Akartok tippelni, mindkét részben kinek kellett meghalnia, hogy az önfeláldozásával mindenki mást megmentsenek? Már az elsőnek se örültem, de amikor megint az én kedvencem lett az áldozati bárány, azt már sokalltam.

De vissza a szereplőkhöz. Mivel sokan vannak, és cselekményközpontú a regény, nagy karakterábrázolások és mélyítések nincsenek. A szereplők 2-3 tulajdonsággal rendelkeznek, eléggé fekete-fehérek. Ezt némileg ellensúlyozza a cselekmény tempója. Azért nem bántam volna, ha legalább a főhősök színesebb egyéniségek.

Az első kötet különben az alulnézet, ahol ráébrednek, mit tesz a rendszer az emberek ellen, és lázadnak. A második kötet a felül, ahol a hatalmasok játszmáznak, és a lázadók is képbe kerülnek. Nekem különben jobban tetszettek a vezető osztály halálos játékai.

A második rész az, amely mondanivalóban értékesebb. Tetszett, ahogy a Föld védelmére felhívja a figyelmet. Vannak nagyon jó gondolatok benne, ha én nem tudnék annyira lemondani a technikáról, ahogy azt a szerző itt sugallja. Plusz, a virtuális valóságos rész is nagyon lekötött. Nem ellenezném ezt a megoldást se, nekem kompromisszum ok lenne.

A borítók szépek, a történetnek van érdekes része is, de azért nem volt az igazi.

Juhász: Menekülés a Földről 1-2. - Mint disztópia: 55% cselekményközpontú, jó meglátásokkal a Földről, környezetvédelemről.

Szubjektíven: 40% rendszeresen a kedvenc szereplőim lettek mártírok. Túlzottan ismerős.