Világ végére készülős, jóslatos, gyermeket összekeverős.

A világ hamarosan véget ér. Már úton van az Antikrisztus, aki majd elhozza a Végítéletet. Az angyal Azirafael és a démon Crowley is azt a feladatot kapja, hogy befolyásolja a gyereket a megfelelő irányba. A teremtés óta eltelt évezredekben a két lény viszonylag barátságot kötött, és egyiknek sincs nagy kedve a végelszámoláshoz. Így alkut kötnek egymással: mindketten részt vesznek a gyerek életében, igyekeznek befolyásolni, de nem nyúlnak durva eszközökhöz. Már a Sátán elküldte a kutyáját neki, meg kellene mutatkoznia a képességeinek is, de a kölyök meglepően normális. A kutya se érkezett meg. A két természetfeletti kénytelen rájönni, hogy a sátánisták elcseréltek két babát, és az Antikrisztus normális kisfiúként nőhetett fel Adam néven. Felbukkan a Négy Lovas, színre lép az utolsó két boszorkányvadász, és egy régi jóskönyv is. A világ vége pedig egyre közelebb.

Mindkét szerző híres a saját nevén is. Így könnyen lehet, hogy egyikükért, másikért veszi kézbe a kötetet egy-egy olvasó. Nekem Neil Gaiman neve volt a vonzóbb, ami magyarul kijött tőle, nagy valószínűséggel olvastam – beleértve a képregényeit is.

Az Elveszett próféciák most azért is jó választás lehet, mert sorozat készül belőle, ha jól tudom, hamarosan itt a premier is. Amilyen kesze-kusza, őrült ez a sztori, könnyen lehet, hogy segíteni fog a szálak követésében, ha a megnézése előtt a könyvet is kézbe vesszük.

Sok szereplőt mozgat, és mindenkinek megvannak a maga őrült kalandjai. A szereplők kavarognak, és nagyjából mindenkinek megvan az a szereplőtársa, akivel többet kerül kapcsolatba, mint a többiekkel.

A kedvenc párosom egyértelműen Azirafael és Crowley – azt már plusz poénnak érzem, hogy a Supernatural egykori pokol királyát, alkukötő démonát is így hívják. A két karakter azonban nem azonos egymással! Ez a Crowley soha nem is volt ember, mint az Odaát karaktere. Az Édenkert óta jelen van az emberek életében, egykor ő volt az Évát bűnbe csábító kígyó.

Kész, ahogy ezek ketten ódzkodnak attól, hogy rendesen végezzék a munkájukat. Egyik sem akar világvégét, és még barátoknak is lehetne őket nevezni. Crowley szívesen szekálja az emberi civilizációval lépést nem tartó angyalt. Persze, Azirafael se marad adós a válaszokkal. Humoros ez a kettős!

Tele van a kötet nyelvi és szituációs poénokkal. Ha majd a keddi Idézzünk! sorai között kikeresitek az e könyvből vett idézeteket, érteni fogjátok. Mintha a két szerzőnek jó értelemben elgurult volna a gyógyszere.

Igazából nem akarok a cselekményéről vagy a karaktereiről sem hosszan mesélni. Sokkal fontosabb ezeknél a regény humora és hangulata. Könnyed, szórakoztató, olvastatja magát. Meg se kell próbálni érteni, vagy megfejteni és követni az eseményeket. Egyszerűen csak sodródni kell a sorokkal, és a poénokkal. (A Queen dalai és Crowley kocsija, kész.)

Cselekmény szinten zsúfolt a könyv. Félreértések, pokoli lovasok, szerelembe esések, lesz itt minden, néha logikusan, máskor nélküle. Az biztos, hogy unatkozni nem fog senki.

Mivel ez az egyetlen általam olvasott Pratchett, nem tudom szétszedni, melyik szerzőtől mit kapott a kötet. De az biztos, hogy a közös gyermekük elnyerte a tetszésem.

Gaiman & Pratchett: Elveszett próféciák - Mint humoros: 90% a történet maga egyszerű, de a szereplők és a humora nagyon olvastatja.

Szubjektíven: 85% a démon – angyal párbeszédek és ügyködések nagyon bejöttek, vicces!