Fülszöveg: 

Finlay ​Donovan és bébicsősz-tettestársa, Vero, igazán rászolgált már egy pihenős, csajos hétvégére. Ezért úgy döntenek, hogy elutaznak Atlantic Citybe, de mivel a kaszinók és a szórakozás csak fedősztori, hogy visszaszerezzenek egy ellopott kocsit és Vero gyerekkori szerelmét, Javit, akit Marco, a veszedelmes uzsorás rabolt el, lefogadhatjuk, hogy az igazi kikapcsolódás még várat magára. Ráadásul a kotnyeles útitársak is kellemetlenül megszaporodnak – Finlay volt férje, Steven, valamint anyja is szükségét érzi annak, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Alighogy berendezkednek a lepukkant kaszinó-szállodájukban, máris beüt a krach: Marco a teljes tartozás azonnali törlesztését követeli Javi életéért cserébe. És tudni akarja, hova tűnt unokatestvére, a rejtélyesen köddé vált Ike. Mivel Finlay és Vero semmiképpen sem tárhatja Marco elé, hogy valójában mi történt Ike-kal, kénytelenek új tervet kovácsolni – kinyomozzák, hol van Javi és az Aston Martin, és egyszerűen visszalopják.

Igen ám, de amikor a terv első lépéseként belopakodnak Marco lakosztályába, hogy kiderítsék, amit csak lehet, a férfi hullájába botlanak. Ráadásul nem sokkal később a szállodájukban felbukkannak négyen is az otthoni rendőr rokonok és ismerősök közül, akik szintén Ike után kutakodnak. Köztük van a dögös zsaru, Nick is, aki a rendőrakadémián a Finlay-vel töltött fülledt éjszakát követően túlságosan is buzgón tapad rá.

Vajon Finlay képes lesz a felszínen maradni egy féltékeny volt férj, két koraérett kisgyerek, egy házassági gondokkal küzdő anya és egy bomlófélben lévő uzsorás ostromában, és ép bőrrel megúszni Atlantic Cityt?

Szerintem: 

A helyzet az, hogy még mindig nem értem, miért

az a nagy siker. Ok, kellemes és egy csajos romantikus krimi film alapjának el tudom képzelni, de komolyan venni kicsit sem tudom. Nem is kellene igazából, nagyon könnyed az egész. De akkor is.

A történet rögtön ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Javi bajban van, Vero rohanna megmenteni és Finlay ajánlkozik, hogy segít neki. Innen meg megindul a lányok szokásos őrülete – Finlay beadná az exének, hogy nyaralni mennek. De a férfi is menni akar, kiegészülnek még Finlay anyjával is, így a két gyerekkel hatan vágnak neki Atlantic Citynek. Ott meg aztán Vero és Finlay hazudozik össze-vissza, hullákba botlanak és fogalmam sincs, miképp kerekítenek ki ebből valami normálisat.

Mert a helyzet az, ha megpróbálnám se tudnám értelmesen elmesélni, mi után mi jött és miért mit tettek a lányok. Még mindig csodálom, hogy ezek ketten még életben vannak. Tudom, nem kell logikát keresni benne, meg ez inkább csajos és paródia, de akkor is, a túl nagy szerencséjük negyedik kötetre már sok nekem. Megint hullába botlanak, megint a maffiával cseleznek. Nick meg elvileg jó rendőr – annyira bele van zuhanva a nőbe, hogy nem tűnik fel neki már sokadjára, mibe bele nem sodródnak?

Pedig nyugtatom magam folyamatosan: ezt inkább humoros regényként kellene olvasnom. Már a nyitány helyzetkomikum azzal, amikor az ex az autópályán készül keresztülrohanni, hogy a fia kistakaróját visszaszerezze. Miközben kiérkezik a rendőrség. Steven különben ebben a részben csak ezért van jelen: ő van a kisgyerekekkel, amíg Vero és Finlay Javi mentőakción vannak, ha ezt nem is mondják meg neki.
A humor a lényeg akkor is, amikor hullát találnak és próbálnak eltüntetni, amikor Finlay a könyve megfilmesítéséről tárgyal – és jól benyögik nekik, hogy játszhatná Margot Robbie, amikor nyilvánvaló, hogy ő aztán messze van a színésznő szintjétől –, amikor kocsi visszalopásban mesterkednek vagy éppen Javi tényleges mentőakciójakor. Helyzetkomikum és beszólásgyűjtemény az egész.

A kötetben különben kapunk egy novellát is, ami azt meséli el, Finlay és Vero miképpen találkoztak. Ezzel alá is húzzák azt, hogy bár mindkét nő életében van pasi – Finlay és Nick, illetve Vero és Javi alkotnak jelenleg párt –, elsősorban ez az ő csajos kettősüknek a kalandja és nem szerelmi történet. Az csak egy extra a kalandjaik mellett.

A szereplők most is ugyanolyanok, mint korábban. Avagy, még mindig nem értem, milyen extra lenne Finlay-ben, amiért előbb-utóbb mindenki fel akarja szedni. Most már Steven is bőszen mondogat olyasmiket, hogy újrakezdené, de persze az a hajó már elúszott.
Jó barátok, belemennek őrültségekbe is, nagyon szeretik a gyerekeket és kb. ennyit tudok mondani a két nőről. Mert nem is az a lényeg, hogy kik ők, hanem hogy milyen helyzetekbe keverednek és azon hogyan szerencsétlenkedik át egymást. Erre a részre különben eljutottam oda, hogy Vero már szimpatikusabb, mint Finlay.

A tempója jó, sok minden történik benne és a saját zsánerében humoros. Igazából nincs oka, miért kezdek egyre inkább Finlay ellendrukker lenni, de én már azt nézném meg szívesen, ahogy valamibe jól belebukik és kezdhetne magyarázkodni. De az még nem most van.

Idézet: 

– Vero felnőtt nő – fordítottam magam felé a tekintetét kedvesen. – Pontosan tudja, mit akar, és egyedül is el tudja dönteni, mit tegyen.
– Ja, persze. És az ember nem mindig azt akarja, ami jó neki.
– Talán nem. De attól még nem akarjuk kevésbé.

Nekem már mindegy, engem nem lehet megmenteni! Az első csókoddal örökre tönkretettél, Veronica! Megsemmisítettél, már csakis miattad létezem, és amióta elhagytál, az életem kibaszott pokol, vágod?

– Most meg hová mész? – támadtam le.
– Pár saroknyira innen láttam egy katolikus templomot.
– Tegnap volt mise.
– Gyónni ma is lehet.
– A másnaposság neked nem elég büntetés?