Minden napra egy könyv

Itaranta: A tiltott álmok városa

2019. május 05. - BBerni86

Rendszer ellen küzdős, misztikus, szeretteinkért kiállós.

Eliana a Szövők megbecsült rendjébe tartozik. Olyan nő, aki hozzájárul a szigetük és életmódjuk fennmaradásához a munkájával. Hiszen a sziget a vízre épült, szövetekből létrehozott mesterséges világ. Mindennek megvan a maga rendje, és szabálya. Ami szigorúan tilos, az álmodás. Aki álmodik, azt elragadják és kivetik maguk közül. Eliana titkolja, hogy neki is vannak álmai. De nem tettetheti tovább, hogy minden rendben van vele és a világgal, amikor a Szövők közé egy új ember érkezik. A néma Valeria tenyerébe Eliana neve vana_tiltott_almok_varosa.jpg tetoválva. Miért? A két nő egyre közelebb kerül egymáshoz, és amikor Valeriát elragadja a Tanács, Eliana a nyomába ered. Megtapasztalja, milyen megbélyegzettnek lenni, és lassan rájön, milyen hazugságokra és titkokra épült a világuk, amit ideje felfedni és rendbe hozni.

Karakterek, cselekmény vagy a világ – ez az a három sarkalatos rész, ami középpontban lehet egy regényben. A karakterközpontúakban az a lényeg, mit hogyan élnek meg a szereplők, mit éreznek, hogyan fejlődnek. A cselekményközpontúban peregnek az események, gyorsak és változatosak. Számomra a legnehezebbnek a világközpontú történetek tűnnek, mert ezekben cselekmény, a szereplők is háttérbe szorulnak a regény univerzumában. Az a fontos, hol játszódik a történet, ott milyen viszonyok vannak.

A tiltott álmok városa azért is izgalmas olvasmány, mert itt egyértelműen a regény világát, ezt a különös szigetet éreztem a legfontosabbnak. Emmi Itaranta valósággal láttatja velünk a szöveteit, a különös és torzító fényeit, az egésznek a különös hangulatait.

Ennek megfelelően a szövegben elég sok a leírás, de itt van létjogosultságuk. Ráadásul szépség is rejlik ezekben a sorokban. Ahogy ez a vízi, mégis szigetszerű világ megelevenedik, nekem nagyon sokszor eszembe jutott Velence, noha egyértelműen egy másvilági közeg, amiben járunk. Ahol minden törékeny, csalfa és viszonylagos.

A történetnek van ugyan cselekménye lázadással és múltbeli titokkal, szerelemmel, de egyszer sem ezeket éreztem a fontosnak. Minden valahogy a szigetből indul ki és hozzá tér vissza. Miért tilos álmodni? A válasz a sziget múltjában. Miért kell lázadni? A válasz a sziget jelenében, az eltorzult uralkodó osztályban.

A kiemelt szereplő Eliana, akit a szerző képes mélységeiben megmutatni. Látszólag egyszerű karakter, de ahogy jönnek a kétségei elő, úgy válik egyre izgalmasabb személyiséggé. Nem válik olyan YA hősnővé, aki eldönti a világ sorsát, de fontos kérdéseke és tettek középpontjában is ott lesz, miközben egyszerre keresi a megoldást a sziget és a saját életére is. Leküzdi a gyávaságot, leküzdi az elrejtőzés ösztönét, és a szeretet lesz, amiért képes lesz kiállni és ő is harcolni. Ha nem is fegyverrel és rendszert döntve, de tereli az életük alakítását.

A többiek kevésbé erőteljesek vagy jellegzetesek. Talán nem jó jel, hogy Eliana testvérét is azért jegyeztem meg, mert különösnek találtam a nevét ebben a történetben. Janos.

Ha a mélységeit keressük, lehetne arról beszélni, hogyan élnek az emberek zsarnoki rendszerekben. Mit lehet tenni, hogy változzon a világ. De maga a zsarnokság kialakulása is: milyen hazugságnak kell lennie a mélyben, amire minden felépül?

A cselekményközpontú regényeket jobban szeretem, de a könyv lírája tetszett nekem is.

 

Itaranta: A tiltott álmok városa - Mint disztópia: 80% fantasy alapjai vannak, érzékletesen megírt világban. Erős karakterekkel.

Szubjektíven: 55% a világa, ahogy meg volt írva, tetszett. Maga a történet nem fogott meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2114808668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.