Fülszöveg: 

Egy, az állatokat megtámadó, halálos vírus hirtelen felbukkanása végérvényesen átalakítja a világot: a haszonállatoktól a háziállatokig mindent meg kell semmisíteni, húsukat sem lehet többé fogyasztani. A kormányok drasztikus döntéssel reagálnak a kialakult helyzetre: engedélyezik az emberi hús felhasználását, tenyésztését, szaporítását, vágását és feldolgozását. A kannibalizmus törvényerőre emelkedik, és a társadalom két csoportra szakad: akik esznek és akiket megesznek.

Marcos Tejo, a Krieg Húsgyár megbízottja, tipikus hivatalnok. Egy nap azonban ajándékba kap egy élő, ám fogyasztásra szánt nőstényt…

Szerintem: 

Igen, van benne felkavaró elem. Igen, el tudom képzelni, hogy

vitákat generál. Csak éppen, nekem az eredetiség nem stimmelt annyira.

Nálunk ugyan most jött ki, 2023-as regény, de eredetileg 2017-es. És nem néztem meg, bár emlékeim szerint régebbi a Hús című regény, azt még az Ulpius Kiadótól olvastam. És abban nagyon hasonló dolgokkal foglalkozik a szerző, mint ebben Bazterrica. Így nekem az olyan téma, mint az emberek tartása húsállatként vagy a kivégzőjük lelki élete, nem volt új. A Húsban már ott voltak ezek, és egyes elemek jobban ki is voltak találva. Mondjuk az, ahogy a húsállat-embereket tartották és szaporították.

De azért nem ugyanaz a kettő. Van két olyan lényeges különbségét, a végét beszámítva 3, ami miatt ez inkább disztópia. Ami miatt mások.
Az első, hogy miért alakult így a történetben a világ. Visszautal egy betegségre, ami miatt nem lehet állati húst enni. De az emberfogyasztás környezetvédelmi okokból is megéri: gátat szab a túlnépesedésnek, kevesebb káros anyag kibocsátással jár, mint a marhatartás. Bazterrica, ha nem is ez a fő profilja, de vázolja azt a társadalmat és gazdasági környezetet, amiben logikus és elfogadott lehet a kannibalizmus. Még olyan kiugrásokat is megenged magának, mint az illegális húsfogyasztás.

A másik, a főszereplő jelleme. Egy olyan férfit követ a cselekmény, Marcost, aki abból él, hogy végez a húsért tenyésztett emberrel. Csak éppen Marcos teljesen elfogadja a rendszert, nincs rá hatással, hogy miből él. Sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy mi lesz a házassága sorsa, és a meghalt kisgyereke miatti gondolatok. Annyira jobb embernek akartam volna olvasni, de pont az jött ki a cselekményből, hogy a saját világában jó ember, innen nézve viszont megalkuvó. Ahogy elbánik az ajándékba kapott nővel, az egészen kegyetlen. Ha azt nem is gondoltam, hogy beleszeret és új életet kezd vele, de azért erre nem voltam felkészülve. A végére teljesen állatként kezeli, akit kihasznál, majd végez vele. Innen nézve mégis milyen embernek kell lenni, hogy teherbe ejtsen és gondoskodjon egy nőről, majd simán kivégezze, amikor visszajön a felesége? Amit a feleség is mond a végén, hogy megtarthatták volna még szülni, kegyetlen. Nem tudom azt mondani, hogy ebben a történetben bárkit is meg tudtam volna kedvelni, de hát nehezen is azonosulok azzal a társadalommal, ahol teljesen normába vág a kannibalizmus.

A harmadik pont, amitől ez a regény felkavaró, a vége. Itt nincs forradalom, nem lesz emberi méltóság mindenki részére. Aki húsért tartott ember, az marad baromként tartva. Az meg, ahogy racionalizálja is, hogy ez egy működő rendszer, az üt igazán. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy sokan sejtik, hogy igazából állatot is ehetnének, akkor se lenne semmi bajuk. Csak éppen egyéb okok miatt jobb a világnak, ha ember embernek marad farkasa.

Tömény, gyors tempójú és jól megírt regény. Nem mondanám, hogy sok minden történne benne és izgalmas, de annyira erős a hangulata, a bemutatott világ, hogy az történetben tart. Érdekelt az is, mire fog kilyukadni Marcos története.
Megfogott az elbeszélés, bár nem szépirodalmi szöveg.

Jók a kérdésfeltevései, ahogy vissza lehet pörgetni ezt a világot, és megtalálni a mi jelenünkre való megfeleléseket. Van benne ötlet, kreatív – de tény, akkor szerettem volna sokkal jobban, ha nem jut nagyon hamar eszembe róla az a másik regény. Így megmarad egy jól sikerült disztópiának, amihez hasonlót már olvastam.