Nyomozós, összeesküvést leleplezős, halálos.

Jane Hawk már pontosan tudja, miért kellett meghalnia a férjének. Mert néhányan a saját szájízűk szerint akarják alakítani a jövőt, és ezért mindenre képesek. Olyan technikájuk van, amivel megfertőzve az embert, bármire rávehető. Jane a hírekben már kiszúrja, amikor valaki miattuk tesz olyat, amit különben sosem tett volna. Mint az asszony, aki öngyilkos merénylettel végzett a kormányzóval. Jane egyenesen a férfi ellen megy, aki mindezt megalkotta és megteremtette hozzá a technikát. Luther Tilmann nyomozó dolgozik az ügyön, és rábukkan az összeesküvésre, aminek felszámolásában Jane is nyakig benne van. A két ember útja egy olyan városban keresztezi egymást, ahol az ördögi terv egy újabb darabját tesztelték. A titokzatos suttogószoba rájuk vár, és nem biztos, hogy túlélik.

A Jane Hawk sorozat kint nagyon sikeres, és nálunk is egyre több az olvasója. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy az 5 kötetes sorozatból már 3 megjelent, tervezik a negyedik kiadását is. A jelen kötet a 2. rész, és Koontz megint hozza, amit ő olyan jól tud.

Pozitívumként éltem meg, hogy ez a kötet már kevésbé emlékeztet a Frankenstein ciklus darabjaira. Ugyan a világon hatalmat átvevő összeesküvés, még egy némely módszer most is emlékeztet arra, amit Victor Helios talált ki abban a másik sorozatában a szerzőnek, de már sokkal több a más megoldás. Plusz, kezdem úgy érezni, hogy ebben a sorozatban egy sokkal nagyobb és kiterjedtebb összeesküvés van, aminek még mindig csak a felszínét kapirgáljuk.

Koontz több szálon vezeti a cselekményt, megragad egy-egy szereplőt, és követi az útját. Egyszerre pörgeti az eseményeket, és nyitja meg a karaktere lelkét is felénk. Vagyis, egyszerre cselekmény- és karakterközpontú. A cselekmény izgalmas, fordulatos, kicsit krimi, kicsit thriller. Minden esetre lekötött végig, volt benne meglepetés és akciós helyzet is bőven.

A karakterek között akad mindenféle. A hősök természetesen szimpatikusak és hősiesek. Jane abszolút tökéletes hősnő: nem csak rátermett, okos, de felettébb szép nő is. Van egy erkölcsi kódexe, tartása, és ebből nem enged semmiképp. Kitartó, céltudatos. Ami miatt mégis nagyon megszerettem, és együtt tudok érezni vele, a gyásza és a szeretete a fia iránt. Az a mély fájdalom, amit a férje elvesztése okozott, a mindennapi aggodalom a fiáért – ezek teszik emberivé és mélyen szerethetővé. Gyenge pontot, sebezhetőséget adnak neki. Ezzel válik igazán hőssé: mert már sokat vesztett, van még mit vesztenie, és mégis harcol, küzd.

A negatív karakterek is izgalmasak. Mert ők is sokfélék. A sima, gyenge végrehajtó emberek és az igazi, gátlástalan szemétládákon keresztül mindenki van itt. Szociopaták, szörnyek sora vár arra, hogy Jane és szövetségesei elintézzék őket. Külön izgalmas az olyan emberek kérdése, akik nem saját akaratukból kerülnek erre az útra. Akiket már átprogramoztak, vagy akiket zsarolnak. Velük mit lehet és szabad tenni?

Koontz történeteiben jellemző, hogy a legnagyobb gonoszságot, a legszörnyűbb tetteket mindig az emberek követik el. Most is így van, nekem ez a regényei egyik legnagyobb tanulsága is: az ember nagy csodákra képes, vannak igazán kiválóak közöttünk. De ugyanekkora a skála a másik oldalon is – minden hősre jut egy emberi szörnyeteg is.

A folytatását is beszereztem már, ha olvastam, mesélek még.

Koontz: A suttogószoba – Mint thriller: 80% jól vezeti tovább a történetet, elgondolkoztató, izgalmas és emberi a hőse.

Szubjektíven: 75% Jane nagyon szimpatikus, a történet is tetszik, de a végét furcsálltam.