Kosztümös, nyomozós, budapesti alvilágos.

Richárd a kórházban küzd az életéért, Mili minden nap ott ül a férje betegágya mellett. Közben Márika levelet kap, és egy dobozt kínálnak neki megvételre, amelyben családja emléktárgyai vannak. Mili lesz az, aki vállalkozik az útra, és hiába tudja, hogy átverés az egész, a lány érdekében elhozza a dobozt. A rendőrség pont akkor hurcolja el Richárd mellől, amikor a férfi végre magához tér. A dobozt kínáló nőt meggyilkolták, lopott ékszerek voltak a kazettában elrejtve, és most az elméletük szerint Mili végzett az orvgazdájával, az ékszerekért. A kis cselédlány nem hagyhatja, hogy ezt tegyék a bárónéval. Maga kezd el nyomozni az ékszerek és a gyilkos után. Márika beleveti magát a pesti alvilágba, és némi segítséggel a báróné megsegítésén túl saját életében is talál egy fontos személyt.

Trilógiának indult, aztán mégis 4 kötet lett belőle, 2 kisregénnyel kiegészülve. Most pedig itt az újabb rész, Ambrózy báró visszatér. Bár, pontosabb lenne, ha azt mondanám, a sorozat tér vissza. Mert Mili és Richárd helyett most Márika lesz a főszereplő, az előző kettős csak mellékszereplőként van jelen a történetben.

Az alapok azonban nem változtak: a korszak az 1900-as évek eleje, ahol elmerülhetünk a korabeli Budapest életében. Most nem az úri szalonok nyílnak meg, hanem az alvilág köreibe nyerünk nagyobb betekintést. Márika korábban ennek a rendszernek a része volt, még mindig ismeri annyira, hogy ezt a nyomozást elvégezhesse. Hogy működtek a bandák? Milyen függőségi és korrupciós láncok voltak? Innen jönnek a válaszok.

Amiben más, hogy most az a minimális romantikus szál sincs, mint korábban. Mili és Richárd, a kornak megfelelően soha nem flörtöltek vadul, de félszavakból ki lehetett hámozni, hogy kerülnek egymáshoz érzelmileg egyre közelebb. Márika mellett nincsen ilyen férfi karakter, de nem is hiányzott ez a történetből.

Még valahol jó is, hogy egy önálló női hőst kaptunk, aki saját maga képes boldogulni – amibe beletartozik az is, hogy tud segítséget kérni, amikor arra van szükség. Márika nem új szereplő, mellékalakként már megjelent korábban, de eddig nem bírtam különösebben. Most, a saját történetében viszont határozottan megkedveltem. Fel van vágva a nyelve, találékony, hűséges, fiatal kora ellenére is erős személyiség.

Van a történetnek humora, ami szintén nagyon olvastatta. Elsősorban Márika beszólásai mosolyogtattak meg, de azokból volt éppen elegendő.

A regény a hagyományos értelemben nem történelmi, semmi esemény nincs benne, ami fellelhető lenne a történelem tankönyvekben. De a kor hangulatát, társadalmi berendezkedést és szokásokat visszaadja.

Nehezebben olvastam tőle, de értékeltem, ahogy nyelvében is megragadja a Monarchia korszakát. Vannak régies, németből átvett kifejezések tucatszám. A szereplők is le vannak különítve nyelvhasználatuk tekintetében. Annyira jellemző rájuk a szókészletük, kifejezésmódjuk, hogy teljesen nyilvánvaló kiírás nélkül is, mikor Mili, mikor Márika az elbeszélő.

Szórakoztató, kellemes olvasmány, amelyet a sorozat előismerete nélkül is lehet olvasni.

Böszörményi: Szer’usz világ - Mint történelmi krimi: 75% hangulatos, nagyon korhű, életrevaló szereplőkkel, humorral.

Szubjektíven: 70% Márika kezd a szívemhez nőni, jókat mosolyogtam a történeten.