Fülszöveg: 

Pénzen ​nem vehetsz boldogságot… de egy egész jó utánzatot már igen.

Ava Wong mindig is biztonsági játékos volt. Vaskalapos, szabálykövető kínai–amerikai ügyvédként, sikeres sebész férjjel az oldalán, kisfiukkal és gyönyörű otthonukkal tökéletes életet épített fel. De a kulisszák mögött Ava világa omladozik…

Ekkor lép színre Winnie Fang, Ava titokzatos egyetemi szobatársnője, aki húsz év elteltével próbálja felvenni a kapcsolatot régi barátnőjével. Ám a félénk, fura lány helyébe, akit Ava valaha ismert, egy világi nő lépett, aki dúskál a luxuscikkekben.

Mi a sikere titka? Winnie kidolgozott egy furfangos hamisítási tervet, amelynek részeként az eredetikre megszólalásig hasonlító luxustáska-replikákat importál, és most szüksége van valakire, aki segédkezik az üzletben. Olyasvalakire, akire sosem gyanakodnának. Olyasvalakire, mint Ava.

Ám amikor a látványos sikerük veszélybe kerül, és Winnie-t ismét elnyeli a föld, Ava kénytelen szembenézni a következményekkel. Pengeéles humor, két feledhetetlen női karakter és a kisebbségi elit játszmái, akiknek feltett szándékuk többet kapni az élettől.

Szerintem: 

Vannak már átverős, visszaemlékezős könyvek. Van egy, ami kifejezetten eszembe jutott, ahogy ezt a regényt olvastam. Az Elit játszma. Abban Molly

meséli el utólag, mibe ment bele, hogyan érte utol a törvény. A Hamistáskások nagyon hasonlít arra, csak éppen ázsiai szereplőkkel és táskahamisítással.

A forma az, ami nagyon egyforma a kettőben. Ahogy utólag, visszanézve, félig a rendőrségnek is szánva összefoglalják a történteket. A főszereplő helyzete: nem ő az eredeti szervező és az agy a csalásban, illegális tevékenységben. Belekeveredik és jó lesz benne, sokáig ki is tart benne. Az utólagos megjegyzések, az elmesélés aktusa nagyon egyezik a kettőben, és ettől érzem annyira hasonlónak a kettőt.

Csak éppen ez nem annyira jó sztori. Maga a csalás se teljesen ok. A folyamat egyszerű: megveszed az eredeti táskát, visszáruban hamisítványt adsz le. Csak éppen ebben mi az üzlet? Ava szempontjából még megvan, ő jutalékot kap az eredeti, leadott táska után. De azzal aztán mit csinálnak? Simán árulhatnák a hamisítványt is. Vagy így nagyobb a profit? Legálisan nem lehet a lopott táskát eladni, nyomott áron kell eladni, és akkor rájön a hamisítvány költsége, meg az ember fizetsége, aki a boltban ügyködött.
Na, ez lesz a másik különbség. Molly nagy játékos lett: Ava nem. Ezzel a könyvvel nem látjuk át a rendszert, csak azt a kis szeletet, amiben Ava érintett. Az meg nem sok.

Ebben női történetet is igyekeznek eladni. Nem is tetszett ez a rész – ahhoz szeretnem kellett volna a szereplőket. Ava és Winnie kollégiumi szobatársak voltak, most meg a bűnben elevenítik fel a barátságukat. Az egyik túlzottan nemtörődöm és önző, a másiknak meg olyan csőlátása és elvakultsága van, hogy egyszerűen nehezen viseltem el őket. Az, hogy megint összebarátkoznak, az sem igazán hiteles benne.
Rajtuk kívül meg alig van érdemben szereplő. Ava kisfia pl. sokkal hangsúlyosabb lett, mint akár a férje.

Ami viszont tetszett a könyvben: amit az ázsiai családokról és a más felfogásukról meg tud mutatni. Példázza is, de Ava szóban is megragadja, mennyire más volt az ő családja, mint a baráti amerikai családjai. (Nem véletlenül egy neve alapján francia amerikai férfi lesz a férje, nem marad meg az ázsiai közösségben.) Mások az elvárások, az őszinteség vagy egyáltalán a szülő – gyerek kapcsolatok.
Az egyik legjobb példa Ava bátyja. Aki népszerű volt, sztársportoló és jó tanuló. Nem egyetemre ment, dolgozni kezdett és annyira jól ment neki, hogy fiatal korára már igazgatói székben ül. De a családja úgy kezeli, mintha másodlagos polgár lenne. Mert a diploma minden, és nem mindegy milyen. Ava pl. rühelli a jogot, de ügyvéd lesz, mert nincs választás. Orvos, mérnök vagy jogász lehet.

Vannak benne jó ötletek a főszereplő nők kapcsán, még azzal együtt is, hogy nem találtam őket szimpatikusnak. Ava egészen más kívülről nézve, mint amikor az ő szemszögéből nézzük a történetet. Belülről rendben van, legfeljebb azzal szenved, hogy családanya lett, noha dolgozhatna is. Kívülről meg egy olyan ember, akinek a látszat a fontos, aki nem is veszi tudomásul, ha valami nem illik a képbe. A kisfia, akinek elég komoly fejlődési lemaradása van, de Ava nem látja meg. Legfeljebb az óvodai felvételin izgul, hogy nagyon ne égesse le a gyerek. Az állása: mintha valóban vissza akarna menni dolgozni. Utálta. Kívülről van egy valóság, meg egy fantázia, amiben Ava él.
Ez a két sík egymás mellé téve, ez jó értelemben volt érdekes.

Viszont, más dolgok meg furcsák benne. Az időkezelése, például. Keveri az idősíkokat és nézőpontokat, néha mintha direkt el is akarna bizonytalanítani, mi történt pontosan. Más szereplő, más nézőpont, más eredmény.

A stílusa se tetszett. Bár lehet, hogy csak Ava maga zavart annyira, hogy a szövegét se szerettem. Pedig értelmes, nem is trágár, de valahogy mégsem.

Egyszer elment, de érdekesebbet, izgalmasabbat vártam. Olyan kisstílű benne a bűnügy, annyira kishal a főszereplő is. Az meg nem jó jel, hogy azon szórakoztam a legjobban, amikor be kellett vallania a férjének, mibe keveredett és vége lett a házasságának. Kihozta belőlem a sztori az ellendrukkert…