Fülszöveg: 

A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.

Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.

Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!

Szerintem: 

Amikor az ember egyik szeme sír, a másik nevet. Kaptunk egy sorozatba illő, kellemes és

humoros, gondosan megírt kötetet. Egy epizód, amit lehetne folytatni. Nem zárlat, de sajnos azzá vált.

Mindezt félretéve történelmi kriminek ötletes, és Böszörményi ötvözte benne mindazt, amiért ezt a sorozatot lehetett szeretni.
1: történelmi alapanyag van mögötte, sok kutatással. Ezért sok is benne a lábjegyzet, hiszen megvannak az utalások, mi történt valójában, és abból látjuk, az hogyan lett felhasználva a regényben. Nem true crime regény, de az alapok valósak.

2: a történelmi hangulat is megvan. A külsőségekben, de a nyelvében is. A szereplők beszéde, maguk a leírások is. Nem a mai köznyelv, van egy régies zamata. De valahogy úgy, hogy ettől nem lesz zavaró vagy nehezen olvasható. Hozzájárul a hitelességéhez.

3: a szerethető szereplői. Ennyi rész alatt sok mellékszereplő megjelent, és vissza is térnek, hozzák a formájukat. Sok különc, egyedi alak, és ez a beszédükben is megjelenik. Van bennük humor, szerethetők, és működnek csapatként.
Az Ambrózy házaspár pedig a szokott formáját hozza. Nem hibátlan hősök, Richárdnak vannak hangulathullámai, és durcás is tud lenni, Mili pedig a korhoz képest nagyon önálló, egyedi érdeklődésű nő. De ők működnek így és ketten párként is megállják a helyüket. Nem kell nagy érzelem, vallomások, nyilvánvaló az összetartozásuk és egymás iránti szeretetük mélysége sokkal csendesebb eszközökkel is.

4: a cselekmény mozgalmas, és többféle elemből áll össze. Nyomozgatnak, közben más szemszögeket is kapunk, amelyekből az eseteket ismerhetjük meg részletesebben. Ott vannak a családi részek, a humoros események. Mindez egy jól kitalált esettel: ki lopta el az öngyilkos fejét a hullaházból és miért?
Talán nem olyan, mint egy mai és kemény thriller, több benne az ifjúsági zsáner eleme, de egy krimiként is jól olvasható, könnyed történet ez.

Külön pontot nem adok neki, de a sorozat és ennek a résznek a borítóját is szerettem. Hangulatos az is.

Szerettem, zsánerében korrekt. Talán csak annyi, hogy a komolyabb krimiket jobban szeretem, ez határozottan könnyed. Valamint, bármennyire szeretem Mili és Richárd párosát, azért nehezen hihetőnek találom, hogy egy bárónét ilyen könnyen beengedjenek a hullaházba vagy nyomozgatni. De ez kicsit a csomókeresés részemről a kákán, amit ez a sorozat tudott, a 7. rész is tudja.