Emberrablós, szociopatás, ikres, menekülő utat keresős.

Haylee kétségbe esve meséli el az anyjának, hogy eltűnt az ikertestvére. Úgy adja elő, mintha Kaylee levelezett volna a neten egy idegen férfival, és tűnt volna el a találkájukról. A rendőrség megkezdi a nyomozást, míg Haylee titkon nagyon élvezi, hogy egyke lehet. Ráhajt Ryanre, akiben az a legvonzóbb, hogy másnak a barátja volt. Haylee türelmesen várja, hogy a szülei is lemondjanak az ikréről. Eközben Kaylee hiába próbálja elmagyarázni a férfinak, hogy ő nem a testvére. Magával ragadta, bezárta, az anyja ruháit adta neki. Állítja, együtt megbeszélték, hogy házasok lesznek, és gyerekeik lesznek. Kaylee mindent be kell, hogy vessen, Anthony ne érjen hozzá. Reméli, Haylee hamar küldi a megmentőit. De hiába vár…

Már az első kötetnél is gondolkodtam, ez mennyire thriller, mennyire ifjúsági regény. Most kicsit könnyebben eldöntöm, bár megint ez a két zsáner, ami uralja a regényt. Kicsit ez is, kicsit az is, így akár kamaszoknak is érdekes olvasnivaló lehet, és a nagyobbak sem fognak ódzkodni tőle.

Most azonban határozottan nőtt a thriller aránya – áldozat és elkövető szempontjából is megismerjük az eseményeket, és számomra ebben a történetben nem Anthony a legnagyobb elkövető. Hanem Haylee! De előbb.

A történet több elbeszélő nézőpontját váltogatja. Értelemszerűen az ikrekét, akik mindketten nagyon sarkított személyiségek lettek, a dominó két fele. Haylee egyértelműen szociopata, de a pszichopata jelző is játszik. Mások manipulálása, saját maga előtérbe és imádatba helyezése számára a minden. Vajon miért más barátja kell neki? Vajon miért kezd rögtön másokkal, amint megszerezte a srácot? Gátlástalan, manipulatív. Kaylee bántóan az ellentéte – annyira egyértelműnek kellene lennie neki, hogy mit tett vele a testvére! De nem, ő végig azt várja, hogy Haylee lesz majd a megmentője. Ő annyira jó, hogy fel sem merül benne, hogy a testvére így akarta megoldani az anyjuk idegbaját – az ő kiiktatásával.

Kaylee naivitása van akkora hiba, mint az ikre gátlástalansága. Ahogy az anyjuk is van olyan beteg, mint az emberrabló Anthony, aki ugyanúgy nem fogja fel, mit tett, mint a lányok anyja. Egyiküket sem tudom sajnálni, az anyjuknak még rosszabb sorsot is szánnék, mint ami a regényben végül jutott neki.

Kamaszos, ahogy Haylee érvényesíti magát. Olyan, mint egy középiskolás sorozatban a méhkirálynő. Kaylee trükkjei és helyzete a thrilleresebb oldal. De egyik sem szélsőséges, végig visszafogottnak éreztem. Sokkal rosszabb dolgok történhettek volna, nagyon könnyeden. Andrews szerintem nem is akart addig elmenni, nem kőkemény, sokkoló sztorit akart. Lehetett volna az is, de nem – ez a korhatáros változat.

Olvasmányos, van benne leírás is, de pörgeti az eseményeket és a lányok érzelmi helyzeteit is. Mivel most annyira más a kettejük sztorija, kicsit olyan is, mintha egy áráért két történtet kaptunk volna, csak természetesen megvannak a kapcsolódási pontok.

Nem kell kifejezetten tanulságot keresni benne, lehet simán szórakoztató regénynek is olvasni, de azért benne van, hogy a naivitás káros az egészségre.

Akár önállóan is olvasható, de az előző kötettel az igazán jó sztori: kamaszos is, thriller is.

Andrews: Törött tükör – Mint thriller: 75% jó a több elbeszélő, érdekes a történet is, de végig erősen korhatáros.

Szubjektíven: 70% tetszett a két nézőpont, de mintha végig ifjúsági szinten lenne tartva.