Szerelmes, természetfelettis, egymással szembenézős.

Leila igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Mélyen szerelmes és elkötelezett Vlad felé, mindent megtenne, hogy ember létére olyan legyen, amit a vámpír társadalom is elfogad. Ám azt szeretné, ha a férfi legalább kimutatná, hogy az érzelem nem csak az ő részéről igazi. Szerelmet ad, de azt is kér cserébe. Amikor Vlad felajánlja, hogy vámpírrá teszi, a lány csalódott. Eljegyzési gyűrűt várt, nem vámpírét. El kell mennie, hogy ezt egész szívvel kibírja. Próbál visszailleszkedni a régi életébe, de rá kell jönnie, hogy ez már nem lehetséges. Vlad miatt mindig is vadászni fognak rá, ő a vámpír gyenge pontja. Amikor újra összekerülnek, és szembenéznek az ellenfeleikkel, talán végre Vlad is képes lesz kimondani azt, amit érez, és amiért Leila hajlandó lenne mellette maradni.

Van pár kedvenc szerzőm, ha urban fantasy, amit olvasni szeretnék. Anne Bishop, például. De mindig nagyon tudok örülni, amikor jön az új Frost-történet is. Még az Ulpius kezdte el őket kiadni, de átvette a Könyvmolyképző, és megint, szerencsére, rendszeresen érkeznek az újabb és újabb kötetek.

Frost a Cat és Bones regényekkel indított, de szép lassan egész univerzummá nőtte ki magát a vámpíros világa. Saját történetet, sőt: sorozatokat, kapnak az eredeti páros barátai is. Vlad Bones egyik harcostársa volt, és ez már a második kötet, melyből megtudjuk, hogyan száll szembe mindenkori ősellenségével – magyaroknak tiszta poén, ki az (Mátyás királyunk nagybátyja) – és szerzi meg élete szerelmét örök párjának.

Ez a kötet egy átvezetés a nagy leszámolás felé. Bevallom, kissé csalódott is vagyok, mert ennél ötletesebb és eseményekben dúsabb cselekményű történeteket szoktam meg a szerzőtől. Nem is a természetfeletti konfliktus, nyomozás vagy éppen leszámolás van a középpontban, hanem Leila és Vlad csatározása azért, hogy a férfi is kezdje el kimondani az érzéseit. Van közben ugyan menekülés, merénylet, a végére egy leszámolást is kapunk, de soha nem az a szál a fő. Majd a következőben: ennek a végére kiderül, ki a következő rész ellenfele és milyen formában, a magánéleti szálak elrendeződtek, így majd jöhet a harc.

A humora és a stílusa viszont a szokott, amiért meg tudom bocsátani azt is, hogy az elbeszélt eseményekkel nem kötött le annyira, mint az előző kötetekkel. Van benne kis fekete humor is, kis helyzetkomikum is. Ugyan most Leila olyan helyzetbe kerül, hogy kissé nyavalyog is, ez a rész nem foglal el annyi helyet, hogy komolyabban az agyamra tudjon menni.

A szereplők igazság szerint fejlődni nem fejlődnek. Leila a regény legelejéhez képest lett más: a szerelemmel együtt a saját értékeit is felismerte, tudatosabb és magabiztosabb. De ez egy olyan folyamat része, ami az első kötetben zajlott. Itt legfeljebb annyi a haladás, hogy már Vlad ellen is képes kiállni magáért. Vlad pedig ugyanolyan – nála annyi a fejlődés, hogy Leila kedvéért hajlandó lesz kimondani, hogy szerelmes. Azért ez nem akkora nagy lelki út, hogy igazán fejlődésnek merjem nevezni.

Nem örülök neki, de tény, hogy a romantikus regények klasszikus elemei szerint alakult itt a cselekmény: boldogság – veszekedés – békülés nagy gesztussal – nagyobb happy.

De a következő részt kifejezetten várom, jöhet végre a harc és ármány regénye is!

Frost: Második kísértés – Mint urban fantasy: 80% szenvedélyes, jól kitalált világgal, de érezni, hogy csak előkészít.

Szubjektíven: 75% bírom a humorát, jó a szerző stílusa, a kevesebb cselekmény ellenére.