Múlttal szembenézős, nyomozós, női.

Claire sok tekintetben sikeres nő lett. Körzeti orvos, megbíznak benne a betegei és szereti is, amit csinál. Felelős nővér, aki mindig ott van az öccsének, akinek a gyerekkori trauma máig gondokat okoz, és függőségbe hajszolta. Claire élete sem áll biztos lábakon, ugyanezen okból. Ugyan nevet változtattak, de mindig a feje fölött lebeg az eshetőség, hogy valaki rájön, kiknek születtek. Az apjuk, Lord Spencer az ország egyik legkeresettebb embere, akit egy brutális gyilkossággal vádoltak, de a férfi felszívódott, és máig nem találja senki. Claire már ott tart, hogy választ kell kapnia. Mert tudnia kell, kinek a lánya. Ismernie kell a múltját, hogy lehessen jövője, bármi is az ára. Most ő is az apja és az igazság nyomába ered.

A fülszöveg alapján nagyon jónak tűnt ez a könyv. A brutális gyilkosság, amit utólag kell felderíteni, ráadásul az egyik közvetetten érintettnek. Még Oidipusz az eszembe jutott, bár abban biztos voltam, hogy nem egy kislány követte el a szörnyű tettet, és nem maga után nyomoz. De az apja után, azért elég közel vannak egymáshoz rokoni szinten.

Ehhez képest olvastam és olvastam, és semmi nem volt, amit vártam. Kaptam hosszúnak érzett részeket arról, hogy mennyi lehetőség lenne az öccsében, de esélye sincs, mert annak a tudata, hogy kinek a gyereke, tönkretette lelkileg és függő lett. Lehet, hogy csak én vagyok érzéketlenebb az átlagnál, de ezt a szálat abszolút nem értettem. A fiú még baba volt, amikor az apja állítólag gyilkolt. Az anya elköltözött a gyerekekkel, azonnal nevet is váltottak. Egyáltalán, miből lett neki ilyen elviselhetetlen traumája? Nincs emléke, más lett a neve, nem is kellett volna foglalkoznia azzal, állítólag mit tett az apja, akit nem ismert.

De nem is ez a legrosszabb. Az, ahogy Claire a folyamatos gyötrődés állapotában van, még ennél is jobban zavart. Miért most jött el a pont, ahol az igazság nyomába eredt? Sokkal könnyebb lett volna, ha nem vár évtizedeket. Vagy, ha még messzebb költöznek. Rengeteget szenved, gyötrődik, olyasmi miatt, amit nem ő tett.

A nyomozás is abszolút kezdetleges. Ez nem egy izgalmas thriller, ez egy amatőr próbálkozása az igazság nyomában. De mivel regény, kell valami zárás és megoldás. Azt nem mondom, hogy megérte a válaszokért végigolvasni a könyvet. Semmi nagy csavar, semmi nagy meglepetés, csak egy szimpla válasz.

A regény kulcsszava az érzelem. Mindenki érzelmi oldalról közelít a történtekhez, a jelenéhez. A főszereplők szenvednek, és még abban sem vagyok biztos, hogy a végén kevésbé gyötrődnek, mint az elején. Claire öccsén le lehetne ezt mérni, de mivel ő egy sort sem kap a történet végén, így marad Claire. Aki azt teszi, amit már kamaszként kellett volna meglépnie. Az egyetem is pont jó lett volna arra, mit itt végeredményként meglép.

A stílusa se olyan, hogy a cselekmény helyett olvastassa velem az. Eleve a sok lelkizés miatt érzelgős, a történet meg lassan halad. Gyorsan lehet olvasni, de közben nagyon lehet unatkozni is mellette.

Tartalmat sem tudok kihámozni belőle. Nekem az volt a lényeg, hogy az ember nem azonos a szülőjével. De ezt a könyv nélkül is tudtam.

Plusz, zárásul: brutális rémtettnek mondják Spencer tettét. Elég alacsony az ingerküszöbük.

Berry: Hiába futsz - Mint thriller: 30% alig van benne thriller elem. A női hősét elemzi, főleg érzelmeiben.

Szubjektíven: 15% az alapügy érdekes lett volna, de a cselekmény kevés, lelkizés sok.