Gyilkossági ügyben nyomozós, félreértős, betegséges.

Jamie első ránézésre a lányok álma. Magas, jóképű, rendes fiatalember. Ám közelebbről már kiderül, hogy a fiúval valami nem stimmel. A születésekor nem jutott elég oxigénhez az agya, és a gyermek szellemileg visszamaradt. Jamie sosem lesz érettebb egy gyermeknél. Özvegy anyja, Marge óvja a fiút, és jelentenek egymásnak mindent. Jamie a szomszédba szokott úszni. Mivel a szomszéd kamaszlány, Kerry most lett 18, nagy a buli, megkéri az anyja, ma ne menjen. Jamie mégis átmegy, és hiába kelti Kerryt, a lány alszik tovább. Marge másnap döbben rá, Kerry meghalt, és a fia ott volt. Kerry nem aludt, halott volt. Retteg, hogy a fiát vádolnák, Jamie nem mondhat senkinek semmit, így az anyja előtt sem derül ki, hogy Jamie látta a gyilkost. Kerry nővére, Aline jön haza, és igyekszik rájönni, ki bántotta a húgát. Amikor egy ártatlant vádolnak meg, Marge lelkiismerete egyre kínzóbbá válik.

Mit várunk egy Mary Higgins Clark regénytől? Újabban valamilyen bulvár sztorit. Legyen benne krimi is, de soha nem azé az igazi hangsúly. A gazdagok és szépek világát ragadja meg, ami tele van ármányokkal. Gyilkolnak is, de fontos, hogy többek között.

A szemem mindig rajtad tartom ehhez képest más. Ugyan a szereplők itt is jómódúak, messze nem az a réteg, amely a szerzőnő utóbbi pár könyvében szerepelt. A felső középosztály világába megyünk, egy jó környékre. Ahol nem szokott ilyesmi történni.

A történet igazából nem lett nagy szám. Nem is igazán illik rá a krimi, mint jelző, de jobbat nem tudok. Mert a nyomozás minimális, annál is kevesebb. Ott a holttest, kizárják a balesetet, és a barát lesz a gyanúsított, akivel az utóbbi időben viharos volt Kerry kapcsolata. Megelégednek ezzel a válasszal, nem törekednek mást találni. Azt várják, a nyomásra majd megtörik a fiú, és mindent bevall.

Más szereplő szemszögéből sem lesz kiemeltebb a nyomozás. Marge eleve azt hiszi, hogy ismeri az igazságot, ő csak magában szenved. Igaz, ez az ő esetében tökéletesen érthető is. Az egyetlen gyermekét félti, aki túlzottan gyermeki még ahhoz is, hogy felfogja mi történt.

Aline vonala, amiben van krimi is, de itt meg a szerelmi témával osztozik a zsáner. Aline ugyanis elkezd összejönni az ügyben nyomozó rendőrrel (Mike). Higgins Clark a szokott módon, utalásokkal ír szerelmi szálat, nincs benne szenvedély, vagy romantika. Volt egy olyan érzésem is, ez azért kell, hogy a románc is ki legyen pipálva.

Ami szomorúbb, hogy a bűnügy megoldása nagyon a semmiből jön. Mondjuk, amikor a krimi helyett azon volt a hangsúly, ki mennyire szenved, hogyan kezd jobban lenni, vagy nem, ennyi várható csak. Egy jelentéktelen mellékszereplő, akit most előtérbe tolnak. Egy olyan indokkal, amire annyira minimális utalás volt korábban, hogy Hercule Poirot sem fejtette volna meg az esetet.

A stílusa, a karakterei, a szerelmi szál azonban tipikusan az írónőre jellemző. Nem annyira más, csak környezetében, ez a könyv, hogy aki eddig szerette a könyveit, most pártoljon el az írónőtől. A logikus krimit hiányolom ugyan, de ez már az én bajom marad.

Tanulságot sem kell keresni benne. Ez egy könnyed, krimi-féleség.

A borító különben tetszett, ha nem is passzol tökéletesen a cselekményhez.

Higgins Clark: A szemem mindig rajtad tartom - Mint krimi: 75% egyszerűbb a krimi, a csavar a semmiből jön. A karakterein volt a súly.

Szubjektíven: 60% sok tekintetben tipikus Higgins Clark, most kevésbé bulvár jellegű.