Szellemes, embereken segítős, szerelembe esős.

Charlotte végtelenül kimerült. Az utóbbi években teljesen kiürült, elvesztette minden fontos kapcsolatát, úgy érzi, tovább már nem bírja. Egy szörnyű baleset óta látja a szellemeket, segít nekik, amiért a szülei elűzték. Úgy dönt, ő maga is csatlakozik a holtakhoz. Egy szellem állítja meg: Ike katona volt, aki Irakban hunyt el. Nem tud továbblépni, aggódik a testvére miatt, aki önpusztító lett Ike elvesztése miatt. Alkut kötnek: a szülővárosában Ike segít a lánynak beilleszkedni és életet építeni, cserébe Charlotte vigyáz George-ra. Rá is fér a fiatalemberre: drogozik, rossz emberekkel jár össze. Char pincérnő lesz az éttermében, és igyekszik visszahúzni George-ot, akivel sok közös vonásuk van. Lassan egymásba is szeretnek, a lány otthont talál itt. De a szíve egy része Ike felé húz, és már nem akar a képességét titkolva élni. George képes lehet mindezt elfogadni?

Előszeretettel szedem össze, egy-egy történet mire emlékeztet pontosan. Ebben a szellemeket látós témában is bőven lenne olyasmi, amit emlegethetnék. Leginkább a Szellemekkel suttogó idéződött most fel bennem, nem is annyira a cselekmény, hanem a hangulat miatt. A szellemek segítséget akarnak, nem gonoszak, az egésznek van egy segítő, pozitív hangulata.

De a Lélekvesztők nem igényli, hogy másokhoz mérjem. Talán vannak hasonló történetek, de ebben akad bőven annyi plusz, hogy inkább ez legyen az, amit más regények kapcsán emlegetek, és nem fordítva.

A cselekmény kényelmes tempójú, de nem lassú. Pont eltalálta az író az iramot: bele enged merülni az eseményekbe, amelyek olyan tempóban követik egymást, hogy unalmas sem lesz egy percre sem. Mindig jön egy fordulat, vagy valami emlékezetes esemény.

A cselekmény több zsánert kever: akad benne szerelmi szál – egy egészen egyedi szerelmi háromszöget bont ki, ami egy-egy ponton sokszög is lesz 2 másik karakterrel. Van benne dráma – a halált feldolgozni soha nem egyszerű. Van benne természetfeletti elem és egy kis krimi is elfér benne. A természetfeletti és a szerelem dominál, de a többi jól megszínezi.

Szerettem a kötetben, ahogy az életet meg tudják élni a szereplők, ahogy nekünk mutatva van. Ahol ott a halál és a fájdalom, de ez is része a csomagnak. Fáj nekik, sebzettek a hátrahagyottak, de ettől nem rosszabbak. Nekik is jár a boldogság, lehet szép életük és a gyász után ott az elfogadás. Sok érzelem van benne: egyes pontokon nevettet, máshol fájdalmas, de az élet mindig érték benne.

Végre, sikerül összeraknom! Szervesen a halálról szól, de mégis az élet szeretete és értéke hatja át az egész kötetet. Tetszett, hogy amit magunkkal viszünk, amely szálat soha nem vágjuk el, a szereteté.

A szereplők pillanatok alatt hozzám nőttek. Ike, George és Char is nagyon szerethetőek. Ike ugyan túl jó, hogy igaz legyen, de a másik kettő – akik különben nagyon össze is passzolnak – sokkal emberibb, kétségekkel és hibákkal. Szerettem, hogy ketten többek lehetnek maguknál.

Az, ahogy a humor és a dráma megszínezi a szerelmi szálat, nekem olvashatóvá tette a szentimentálisabb részeit is. Volt ellenpont – így tudott tetszeni a regény ilyen oldala is.

Nagy pozitív csalódás volt ez a kötet, a zsánerben lett általa egy új kedvencem.

Toler: Lélekvesztők - Mint romantikus: 100% érdekes és érzelmes, de nem szélsőségesen. Jól elmesélt, tartalmas.

Szubjektíven: 95% megszerettem a szereplőit, nevettem és szomorkodtam velük, nem nyálas.