Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Nugent: Mit tettél, Oliver?

2019. július 22. - BBerni86

Házasságos, múltbeli titkot feltárós, megtévesztős.

Oliver Ryan látszólag minden nő álma. Jóképű, sikeres, egy álompasi. Mindenki nagyon le is döbben, amikor a férfi egy másik arcával szembesülnek. Amikor Oliver feleségét, Alice-t a mentő viszi kórházba, mert a férje mit_tettel_oliver22.jpgannyira összeverte, hogy maradandó károsodást szenvedett. Rá kell jönniük, hogy nem ismerik igazán Olivert. Akinek a múltjában van nem egy sötét titok. Már a származása: az apja egykor pap volt, később megnősült, gyermeke is született. Oliver a fia, de nem a házasságából született. Ki volt az anyja? Miért nem szerette az apja? Felépítette magát, lett egy szerelme, egy nyári munkájuk Franciaországban. Ahol tragédia történt, emberek haltak meg. Oliver abban a történetben is érintett. És vannak titkok, melyeket még mindig őriz.

A fülszöveg és a PR ígért nekem egy szörnyet. Vártam is az emberi rettenetet, egy rémes embert, aki pszichopataként települ rá mindenre és mindenkire. Aki remekül él, miközben mindenkit szenvedésre kárhoztat maga körül. Nem kaptam meg ezt a szörnyet, így csalódott vagyok kicsit.

Növeli a csalódásom mértékét, hogy thrillert akartam olvasni. Ebben azonban nincs olyan thriller elem, ami lázba tudott volna hozni. Mi a jelen borzalmas szörnyűsége? Oliver összeverte a feleségét, alaposan. Félre ne értsen senki, szörnyű ez is, de hol van attól a szinttől, amit ilyen regényekben kapni szoktunk? Semmi lelki terror. Semmi fizikai kínzás. Semmi perverzió vagy iszonytató elem. Egy sima verés. Ez nagyon az ingerküszöböm alatt marad. Pláne egy thrillerben. (Azért a sejtetés, hangulat némileg megvolt.)

A múltbeli titkokkal ugyanez a bajom. Nincs meglepetés, és az összképet nézve piti ügyek. Az anyja személye, és a Franciaországban történtekben pont olyan szerepe volt Olivernek, amire az olvasó könnyeden rájön. Nem lepődtem meg, ami egy thrillernél baj. Majdnem a fülszövegből minden csavarra rá lehet jönni.

Furcsa volt nekem az is, mennyire érzelmesre van írva a történet. Mintha nem is Oliver, hanem Olivia lenne a főhős. Nőies. A cselekménynél kiemeltebb helyen van, hogy a szereplők hogy érzik magukat, mit gondolnak. Minden esemény elmesélését, bemutatását kíséri az elbeszélő szubjektív érzelmi világa. Nem is tudom, ez miért lep meg. Már rég megfigyeltem, hogy a női szerzők történeteiben sokkal magasabb az érzelmi faktor.

Oliver jellemzése, a tettei rugói így jól megvannak, ilyen szempontból jó a könyv. Csak sajnos az izgalom és borzongás faktor nélkül nekem ez kevés volt.

Ami viszont ütős: a regény szerkezeti felépítése. Majdnem minden fejezetnek más az elbeszélője, illetve visszatérő karakterek mondják el az utóbbi 40 év történetét. Folyamatosan látjuk, milyen képet alakított ki magáról Oliver, miket gondoltak róla. Illetve, ami minden mögött az igazság. Hiszen Oliver fejezeteiből az igazság is mindig kiderül.

Ilyen szempontból lehet az a regény tanulsága, hogy mindenki élete egy hazugság. Egy színdarab, amit mi magunk játsszunk el. Hiszen nem magunkat adjuk a világnak, hanem álarcban és jelmezben szerepeket játsszunk, ahogy már Shakespeare is leírta.

Sokkal jobbat és többet vártam, de akinek az érzelmes thriller jön be, neki megfelelő.

 

Nugent: Mit tettél, Oliver? - Mint thriller: 40% kevés bűnügy, ez inkább egy karakter drámája. Lelkizős, jó időkezeléssel.

Szubjektíven: 40% nem fogott meg a történet, a kiindulópontot is erőltetettnek éreztem.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1714973208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása