Fülszöveg: 

Mit tennél, ha valaki felajánlaná, hogy hívj fel egy számot, mondj egy nevet, és az az ember örökre eltűnik a föld színéről? Csak 29 másodpercbe telne. Megtennéd?
Amikor Sarah megment egy bajban lévő kislányt, semmit sem vár cserébe. Ám a bátor cselekedete egy nagyhatalmú és veszélyes férfit tett az adósává. És ez a férfi ellenállhatatlan ajánlatot tesz neki.
„Csak mondjon egy nevet. Egyetlen nevet. És én eltüntetem azt az embert az életéből.”
Hiszen mindenki tudna mondani legalább egy nevet, nem igaz? És csak egyetlen, 29 másodperces telefonhívásba kerülne…

Szerintem: 

A T.M. annyira semleges, hogy meg kellett néznem a könyv hátulján, hogy mondjuk Tina vagy Tom az a T. Mert ez annyira

női könyv, hogy megkérdőjeleztem magamban az emlékeim a szerző neméről. Pedig jól emlékeztem, férfi szerző és mégis, írt egy olyan könyvet, amelyben az volt a legtorokszorítóbb benyomásom, hogy milyen zaklatva lenni.

Mert, ha csak azt nézem, mi tette rám a legnagyobb benyomást, biztosan ezeket a részeket emelném ki. A munkahelyi szexuális zaklatást és annak egyre durvább megnyilvánulásait. A hősnő, Sarah egyetemi oktató és a sztárprofesszor, Lovelock teljesen rászáll. Olyan az egész, mint egy fullasztó csapda. Nyomorult nő bármit is próbál tenni, csak egyre rosszabb lesz körötte minden. Iszonyatosan el van kapva a tehetetlenség érzése, amikor a biztonsági háló nem tart, az emberek korruptak és nem tudod magad megvédeni. Ahogy Lovelock a célzásoktól, a tapogatástól elér addig, hogy a szerencsén múlik csak, hogy nem történik nemi erőszak. Amikor kb. parancsba adja, hogy mikor és hogyan létesítenek majd szexuálist kapcsolatot, vagy tönkreteszi Sarah-t.

A logikus felem képes lenne kötekedni. Egyszerűen túlzottan tökéletes az a csapda, amit Lovelock emelt. Valóban sebezhetetlen és golyóálló, mintha mindig előre tudná, mit tervez Sarah a maga védelmében és elébe megy. Szerencséje is van hozzá, ravasz és pofátlan is, és a könyv 95%-ában annyira neki áll a zászló, hogy az már beteges. Igen, ez tudna zavarni, csak éppen annyira át tudta életni velem azt a sarokba szorítottságot, hogy az érzelmi vetület most simán el tudta nyomni az értelmit.

A történet plusz csavarját adja, hogy Sarah megment egy kislányt az elrablástól. Az apja pedig cserébe ígér egy 'eltűntető' szívességet. Sarah pedig a könyv első felében gyötrődik, hogy célkeresztet rajzoljon-e a főnökére, a másodikban pedig érkezik a bűntudat. Talán az volt a másik, amit sokalltam és amivel nem tudtam mit kezdeni. Miután Lovelock-nak nyoma veszik, Sarah szinte belebetegszik, hogy miatta kellett meghalnia. Folyamatosan marja magát, kezd rámenni az egészsége és nem tudnám megmondani, ekkor volt rosszabbul, vagy amikor Lovelock tapogatni kezdte sokadjára.

Talán azt írnám, nem csak ebben a vetületben, hogy Sarah túl jó és túlzottan megbocsátó. Meg lehetne azt is nézni, hogy a férje mit művel vele - 1 hónapja lelépett egy másik nővel, nem jelentkezik és a két kisgyerekével se tartja a kapcsolatot - és Sarah mégis szó nélkül visszafogadná a könyv durván 2/3-ában. Hiányzik neki, szereti és még csak nem is haragszik rá, noha kevés rosszabbat tudott volna elkövetni ellene.
Van benne valami olyan gyengédség, ami a 21. században nagyon könnyen áldozattá teszi.

Jut még csavar, és a történet is szintet vált a végére. Sarah elhatározza, hogy harcol magért. Mit talál ki, ki segít neki? Mi lesz a vége? Logan rejti még az olvasó elől is, hogy az utolsó 2 fejezetben játssza ki, mi volt az elterelés, mi történt valójában. Mi a csapda. Van is hatása, ha ebben is megvan az a túlzás, amit Lovelock golyóállósága is képvisel.

Nekem ez most inkább a feszültség, a stressz regénye volt, aminek csak a végére érkezett meg az 'akció'. A kevesebb cselekmény ellenére filmszerű, akadnak benne vadabb fordulatok. Még Sarah-t is kedveltem, míg a profot nagyon lehetett rühellni.
Nem a jól szórakoztam rá a megfelelő szó – inkább kellemesen borzadtam tőle. Nekem ez most simán felülírta, amit különben nagyon mesének vagy túlzásnak éreznék különben.