Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2019. július 31. - BBerni86

Számos méreg képes tébolyt kiváltani, de talán egyik sem annyira hatásos, mint a szerelem. (Lawrence: Szürke nővér)

 

A jövőre – mondta. – Már úton van felénk, akár felkészültünk rá, akár nem. (McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág)

 

Amikor Odüsszeusz, Ithaka görög királya eltűnt a trójai háborúban, ezek a B listás hercegek tömegével lepték el a palotáját, és egy tapodtat sem mozdultak onnan. Abban reménykedtek, hogy feleségül vehetik Pénelopé királynét, és megszerezhetik a királyi címet. Odüsszeusz végül titokban hazaérkezett, és az egész bandát lemészárolta. Ezt nevezik boldog hazatérésnek! (Riordan: Az Olimposz vére)

 

Azt kívántam, bárcsak a bátorságom is olyan nagy lenne, mint a szám. Akkor sokkal könnyebben menne nekem ez az élet dolog. (Eld: Talpig feketében)

 

Mégis mi történik pontosan úgy, ahogy azt az ember eltervezi? Az életet nem lehet előre eltervezni. Az életet élni kell. (Picoult: Szívverés)

 

Aki egyszer is pazarolt már el órákat azzal, hogy az interneten szörfözött, tudja, hogy a technológia hozzájárulhat a rossz szokások kialakulásához. (Chiang: A tények valója, érzések igaza; In: Kilégzés és más novellák)

 

– És Lucy nagymama? – kérdeztem, még mindig nem térve magamhoz. – Mit szólt? 
– Hát… – vakarta meg a tarkóját Scott, majd hátrapislantott a válla felett. – Egy ideig jött utánam… (Csóti: Hetedvérig)

 

Most megdöbbentette, hogy mennyire gyerekesek tudnak lenni egy felnőtt férfi levelei a feleségéhez, pont ugyanolyanok, mint a középiskolás szakítós levelek, gondolta, kicsit sem különböznek tőlük. Semmi nem változik. Az emberi szív nem öregszik. (Sweterlitsch: Letűnt világok)

 

Az emberek legtöbbször odavannak a képeimért. Megkérdezik, tudom-e, mit jelentenek, de én soha nem tudom pontosan. Le tudom rajzolni, de mindenkinek magának kell szembenéznie a saját démonjaival. (Picoult: Szívverés)

 

– Nincs az a hatalom, ami tőletek elválasztana újra! 
Ursula kedves vonásai fájón eltorzultak, ahogy feltekintett rá. 
– Ne hazudj magadnak, kedvesem! Hiszen van valaki, akivel a kezdetektől osztozom rajtad. Kegyetlenebb, mint bárki ezen a földön. Egy nap végleg elszakít tőlem, tudom. 
– Miről beszélsz? – férje döbbenten hajolt le hozzá és kézfejével finoman letörölte felesége könnyeit. – Nincs senkim rajtad kívül! Uschi, hogyan is gondolhatod rólam, hogy… 
– A tenger! Róla beszélek, Paul. A tengerről. (Johannsen: Gránátok a becsületért)

 

A tinikkel csak annyira voltam jó, mint a macskákkal: sose kerültem a közelükbe, így hát nem tudtam, hogy allergiás vagyok-e rájuk, vagy sem. (Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek)

 

A szentek megvetik a dühöt, hiszen legbelül vajon mely hit nem arról szól, hogy elfogadjuk, amin nem lehet változtatni? (Lawrence: Szürke nővér)

 

Tudják, ez a gyerekek igazi veszélye: mindegyik egyenként felér egy lesből támadással. Valaki ránéz másvalaki gyerekére, és csak a felszínt látja, a fényes cipőket, a tökéletes fürtöket. Nem látja a könnyeket, a hisztirohamokat, a hosszú estéket és álmatlan éjszakákat, az aggodalmat. Még a szeretetet sem látják, nem igazán. Könnyű elhinni, ha így, kívülről látunk egy gyereket, hogy csak dolgok, babák, amelyet a szüleik úgy terveztek és programoztak, hogy egyetlen módon viselkedjenek, egyetlen szabályrendszert kövessenek. Könnyű a felnőttség magas lován ülve elfelejteni, hogy valaha minden felnőtt gyermek volt, saját álmokkal és tervekkel. (McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág)

 

Egy perc és jövök, jó? – mosolygott szelíden. – Addig találd ki, mit akarsz nézni. 
Téged. Vagyis… jó lesz a híradó. (Csóti: Hetedvérig)

 

– Az a zene is… – Adams búnak eresztette a fejét. 
– Ugyan, mi nem tetszett? – hurrogta le a zászlós. 
– Búcsúdal. 
– Naná, hiszen búcsúztunk is. Talán csárdás akart hallgatni? (Johannsen: Gránátok a becsületért)

 

  • Mezítláb jobban járnál – jegyezte meg.
  • De olyan hasznos a tűsarkú! Egyszerre lábbeli és fegyver. (Hoang: Menyasszony rendelésre)

 

A véletlen és a szándék ugyanannak a kárpitnak a két oldala, uram. Az egyik talán kedvesebb a szemnek, de nem mondhatod, hogy az egyik igaz, a másik pedig hamis. (Chiang: A kereskedő és az alkimista kapuja; In: Kilégzés és más novellák)

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4614917656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.