Világmentős, családi viszályos, fúrós, kalandos.

A NASA nem érti mi történhetett. Az egyik hajójuk megsemmisült. Egy visszavonult katona, hobbi csillagász veszi észre a választ: közeledik egy hatalmas aszteroida a Föld felé. Ha becsapódik, élet nem marad utána. A NASA egyetlen megoldással tud csak előállni, amivel megmenthető az emberiség: fel kell küldeni egy csapatot, fúrnak egy lyukat, atomtöltet helyeznek be és robbantanak. A világ legjobb fúrómesterét, Harry Stampert kérik fel, hogy készítse fel a csapatukat. Harry hamar közli, így nem fog menni. Ő megy és a csapata. Ehhez szaktudás kell. Így összeáll egy olyan csapat az űrhajóra, amitől a fejesek a hajuk tépik. A szakmájukban zsenik, különben problémásak és alkalmatlanok a feladatra. Harry egy családi helyzettel is meg kell, hogy birkózzon: egyetlen lánya, Grace összejött Harry tanítványával, A. J-vel, amire nagyon nem akarja az áldását adni.

Ismerős a történet? Nem véletlen. Az 1990-es években volt nagy kasszasiker, képviselve mindazt, ami akkor az amerikai mozi-sikerekben jelen volt. Humor, kalandos, sztárszínészek, látványos. A valóságtól eltér, lényegében egy felnőtt mese, de annyi pátosszal és humorral, hogy ez nem zavart senkit, csak szórakoztunk rajta.

A filmet már tucatszor láttam, a könyvet most olvastam először. Mivel a film forgatókönyve volt az alapja, mindent megtaláltam benne, amit a filmben szerettem. Helyenként azt vettem észre, hogy mondom a szöveget a szereplőkkel. Hiába, a filmbeli aranyköpések, amiket tudok fejből is, itt is megvannak, olvasva is nagyon tetszenek. Tudjátok mit? Még az is tetszett, hogy pont úgy van megírva, ahogy a filmen megtanultam és szerettem.

De felmerülhet az a kérdés is, ad-e a könyv többet, mint a film. Írva könnyű plusz jeleneteket betenni, kicsit jobban megnyitni felénk a karaktereket. Tudok nem egy olyan sztorit, ami olvasva – pedig filmkönyv, nem önálló regény, amiből később film lett – sokkal jobban tetszett, mint a film. Az Armageddon nem nagyon merészkedik ki a forgatókönyv keretei közül. Egy olyan területe van, ami írva érthetőbb, mint a filmen.

A.J. és Harry kapcsolata. Sokkal átélhetőbb az a kettősség, amiben Harry érzi magát. A fiút kamaszkora óta ő nevelte tulajdonképpen, a fiaként szerette, vigyázott rá, mondható: kinevelte az utódjának. Akkor miért baj, hogy a lányába szeretett bele? Mert Harry tudja, milyen az ő élete, ami A.J. élete is lesz. Ennél akarna többet a lányának. Átjön, a fiúra azért haragszik, mert beleszeretett a lányba és viszont. Nem konkrétan a személyével van baja, hanem hogy ő is fúró. Hogy ez az élet jut Grace-nek mellette.

Itt vannak a vicces mellékszereplők, a komikus és sírós jelenetek. Itt vannak a kalandok, a NASA felmérések, a fúrás minden nehézsége és a végén a nagy önfeláldozás. Nem akarom túlragozni, ugyanaz, mint a filmen. Pörgős, eseménydús és nem szabad a fizikai valóságot keresni benne. Tudós elmével tuti szét lehet cincálni kis darabokra, de minek, ha különben ilyen szórakoztató?

Bolin stílusa korrekt, ahogy fentebb már többször is említettem, nagyon közel áll a filmhez. Gyorsan le is pörgettem, és rengeteget nevettem rajta.

Nem tudom levetkőzni a film iránti szeretetem, de itt ez nem is baj. Tetszett olvasva is! J

Bolin: Armageddon - Mint kalandregény: 75% humoros, pörgős, egy modern és kalandos mese felnőtteknek.

Szubjektíven: 95% hat rám a humora, a karakterei, a mesés hősiesség. A filmet is bírom.