Felnövős, kapcsolatos, elhanyagolt gyerekes, egymásért küzdős.

Wavy még kislány, amikor az apja börtönben ül, az anyja klinikai kezelésen kell, hogy részt vegyen. Az elvadult kislányt a nagynénje, majd a nagyanyja fogadja be. Életében először számíthat másokra, és kap önzetlen szeretetet. Ám az anyja újra magához akarja venni, és ahogy elhagyja a gyógyszereit, a lányra marad minden. Ahogy az apja visszatér, és kisöccse születik, Wavy lesz az, aki vigyáz a kisfiúra, amennyire tudja, rendben tartja a farmot. Apja bandájának egyik motorosa, Kellen, megsajnálja a lányt, és egyre több mindenben segít neki. A kamaszlány egyre jobban beleszeret a férfiba, aki eleinte nem akarja tudomásul venni, mennyire sokat is jelent neki ez a 13 éves, koravén kamasz. Ám amikor szembenéznek az érzelmeikkel, újabb akadályok tornyosulnak a kettős elé.

Ez nagyon rosszul is elsülhetett volna. A fülszöveg alapján attól tartottam, sokkal több tabut akar a könyv megdönteni. A vérfertőzés, a gyerekek szexuális életbe való bevonása simán olyan tabuk, amelyeket szerintem senkinek nem szabadna átlépni. Ha pedig mentségeket is keresünk mellé, attól kifordul a gyomrom.

De szerencsére Greenwood nem megy el addig. Ahogy Wavy kamaszodik, egyre több szexuális feszültséget ír közé és Kellen közé, de nem kapunk korhatáros jeleneteket, aminek nagyon tudtam örülni. Néha így is több volt a könyv, mint amit különben elviselek e téren. Lehet Wavy akármilyen koravén, én egyszerűen nem hiszem el, hogy 12 éves szexuális életet akarna élni, akkor se, ha ez van a szövegben.

Ami tetszett a könyvben, az minden más a szerelmi szálon túl. Ahogy megismerjük Wavy pszichésen beteg anyját, a bűnöző apját, azt a toxikus környezetet, amiben a lány felnő és boldogul. Ahogy látjuk, milyen nevelési elv, rossz módszer, mit és hogyan torzít el a lányban. Itt megvan az a hatás és hitelesség, amit a szerelmi szálban nem találtam meg. Drámai, és nem tudtam nem arra gondolni, hány gyerek nő fel hasonlóan bűnöző szülők mellett.

Ha már Kellen és Wavy. Nem is tudom jó szívvel a kapcsolatukat szerelemnek nevezni. Wavy számára ő a megmentő, gyerekkora poklában az egyetlen pozitív személy. Rajong érte. Végig azt éreztem, hogy ez a rajongás van a lányban, nem szerelem. Hála, ragaszkodás – felnőttkorára a szenvedélyt is hajlandó vagyok a listára írni, bár szerintem végig az dominál, hogy számára Kellen az egyetlen biztos pont. Akihez ugyanolyan betegesen ragaszkodik, mint anno az anyja az apjához. Csak az ő szerencséjére Kellen nem olyan figura, mint Wavy apja.

Kellen az, akit kevésbé mutat be a szerző, amikor mégis kicsit jobban belelátunk az életébe, azt kívánom, bár ne így lenne. Ő annyira… elveszett is, nyomorult is, sebzett is. A szexuális élete különben is kiakaszt – a börtön után összejön egy nagymamával. Most komolyan: hogy tud egyszerre vonzódni egy 13 éves kamaszhoz, meg egy nagymamához?

A téma elleni ellenérzéseim ellenére a könyv korrektül meg lett írva. Olvasmányos, amikor Wavy nehéz körülményei, az élete a téma, és nem a szerelem, egészen magával tudott sodorni a szöveg és a cselekmény is. (Valószínűsítem, nekem sokkal jobban tetszett volna a könyv, ha nincs is benne szerelmi szál.)

Nem az én zsánerem, de sokkal rosszabbat vártam, így ez egy pozitív csalódás.

Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog - Mint kamaszos fájdalmas: 70% drámai, érzelmi oldalról megfogott történet, erős hősnővel.

Szubjektíven: 65% csak a lány története, ütött. A szerelmi szál inkább zavart, de elviseltem.