Menekülős, másik világgal szembenézős, szörnyes.

Will kiskamasz, akinek a kedvenc hobbija a barátaival szerepjátékot játszani. Egy nap azonban valódi szörnyekkel kell szembenéznie egy másik világban. Hasonlít a sajátjára, de mégsem az. Egyedül van benne, illetve szörnyekkel, akik az életére pályáznak. Igyekszik hazaüzenni, az anyjának elmagyarázni korlátozott módszerekkel a helyzetet, miközben menekül a Demogorgon elől. Mikor már feladná, mindig történik valami, ami visszaadja az élet- és harci kedvét. A barátai üzenete, egy különös lány jelenléte, vagy emberek, akik segítségre szorulnak, hogy kijussanak innen, és ezt csak ő adhatja meg nekik.

A Netflix egyik legnagyobb dobása a Stranger Things, ami sorozatként nagyot tarolt. Nem is meglepő, hogy igyekeznek még több bőrt lehúzni az ötletről, és egyre több mindennel bővíteni a kínálatot. Láttam már játékfigurákat is, de képregény és regény is íródott a sorozat eseményei köré.

A túloldalon Will történetét mutatja be részletesebben – simán olvasható úgy, mint az első évad kiegészítő kötete. Az alapokat láttuk a sorozatban is, de a hangsúly nem azon volt, Will hogyan élte túl a másik világot. Itt ez kerül előtérbe.

Fel is merül a kérdés, mennyire kell ismerni a sorozatot ahhoz, hogy a képregény érthető legyen? Attól függ, mennyire akarunk belemerülni. Simán Will története, aki egy másik világban találja magát, ahol egy szörny vadászik rá, ahol fél és haza akar menni, előismeret nélkül is érthető. Csak a karakter szenvedései és helytállása érthető lesz annak is, aki most ismerkedik a Stranger Things univerzummal.

Ám! Will tesz olyan dolgokat, melyek kapcsolódnak a sorozathoz. Vannak benne olyan részek, melyeket csak az fog megérteni, aki nézte a sorozatot is. Ott láttunk dolgokat, és most megtudhatjuk azt is, hogy ezekhez mi köze volt a fiúnak a túloldalon. Mert ő is reagált a világban történtekre, gyakran segítette a szereplőket anélkül, hogy azok ennek tudtában lettek volna. Ezek azok az események, amelyeket csak akkor lehet érteni, ha láttuk a sorozatot is.

A karakterek ezért nem is lettek bemutatva, érezni, hogy arra építenek, ismerjük már őket a sorozatból. Will a kicsit kivétel, akinek egy új arcát ismerhetjük meg. Azt már láttuk, mit tett vele ez a kaland, most láthatjuk, hogyan tette vele. Szépen leképezi a folyamatot, ahogy egy életre szóló traumát összeszed a gyerek, és ez hatással lesz a személyiségére.

Ha már a karakterek: azt nagyon tudtam értékelni, hogy a rajzolók mennyire igyekeztek hűek maradni az eredeti anyaghoz. Nem csak a CGI lények, mint a Demogorgon, de az emberi szereplők is abszolút felismerhetőek. Azért nem fotó minőség, de nem is kell annak lennie.

Képregény, így a szöveg helyett inkább a mondandót emelném ki. Alapvetően nem érzem olyan történetnek, amit valamely tanulságra akartak kihegyezni. Az benne van, ahogy a sorozatban is, hogy a család és a barátság mennyire fontos, és mennyire meghatározza azt, akik vagyunk. Jó tulajdonságként ünnepli a bátorságot: Will rettenetesen fél az egész kaland alatt, de helytáll és nyerni is tud a végére.

Aki a sorozatot szereti, annak szinte kötelező. A többiek meg inkább a sorozat első évadával kezdjenek!

Houser: A túloldalon – Mint képregény: 70% a sorozat ismerőinek jó kiegészítő, a többieknek nagyon hiányos.

Szubjektíven: 80% szerettem, ahogy kiegészíti az első évadot és a képek is korrektek.