Fülszöveg: 
A cagaster…
a XXI. század végén megjelent furcsa betegség megsemmisíti áldozatai személyiségét, és óriási emberevő rovarokká alakítja át őket, akik ellen a hadsereg, szedett-vedett milíciák és az irtók veszik fel a küzdelmet. Legalábbis megpróbálják. A Föld lakosságának kétharmadát elpusztító apokalipszis a felismerhetetlenségig átformálja a világot…
30 évvel a járvány kitörése után Kidow, az ifjú irtó megmenti Iliét egy óriás rovar támadásától, és megkísérli előkeríteni a kislány édesanyját is. A bolygó feletti uralomért a szörnyetegek és az emberek között egyre hevesebben tombol a háború, de a titokzatos harcos mellett a lány hamarosan felfedezi, hogy ebben a világban korántsem a cagaster jelenti az egyedüli veszélyt.
Szerintem:
Egy újabb példája annak, miért jobb, ha a
könyvvel kezdek és nem nézem meg a belőle készült filmet/sorozatot. A Netflix anime Cagasterét viszont már láttam, és most az volt a legnagyobb bajom, hogy nem tudtam szabadulni attól, hogy azt láttam a mangában is.
Ami valahol dicséretnek is felfogható. A mangát animálták, és tényleg nagyon levettek mindent. Egy az egyben így néztek ki a szereplők, a helyszínek. Szinte olyan volt a mangát olvasni, mint ha a sorozat lenne kikockázva, csak fekete-fehérben. Érdekes is, hogy most annyira nem hiányoztak a színek. Talán, mert a sorozat miatt tudtam, milyen színesben…
Ez a bevezetés, a helyszínt és a szereplőkkel ismerjük meg kicsit. A világábrázolás minimális: szó van kb. 2 mondatban a vírusról, a következményeiről. Helyileg elhelyezi Kidow otthonát, és egy másik utalásban van szó róla, ő honnan jött. Kb. ennyi van Elie kapcsán is alapozva. A Cagaster jött, látott és majdnem győzött. Az emberiség teret vesztve, visszafejlődve még fennáll és harcolnak.
A történethez elég – és a sorozat miatt már nincsenek kérdéseim sem. Talán akkor sem lenne, ha nem lenne az előismeretem. Itt még nagyon úgy tűnik, hogy egy irtó és egy gondjaira bízott lányka kalandjai jönnek csak sorra, még nincs alapozva, hogy Elie mennyire kötődik a cagaster térnyeréshez, és mi rejlik benne.
Időben lineárisan halad, és fokozatosan bővíti a szereplők körét. Kidow szállásadója és a törzsvendégek. A katonák, akikkel Kidow együtt dolgozik. Az utcagyerekek, akik között Elie barátokat talál. Vannak megkeseredett és szenvedő emberek, de alapvetően pozitív alakok vannak kiemelve. A konfliktus inkább a világban van: emberek az átváltozottak ellen, és amit a cagaster vírus tett az emberi kultúrával.
A kiemelt szereplők némileg tipikusak. Elie a naiv és ártatlan, aki mindenre rácsodálkozik. Ugyan a pásztorlány múltjával és a merészségével próbálkoznak, hogy ne csak a megmentésre váró lányka legyen, de egyelőre még ez róla a benyomásom. A naiva, akit Kidow húz ki a nehéz helyzetekból.
Kidow, aki egyelőre leginkább titokzatos. Fiatal kora ellenére a környék legjobb irtója, de a múltja egy nagy kérdőjel. Nagy tragédia érhette, ami magyarázza, mitől olyan introvertált.
A mellékszereplők teszik hozzá a humort és sok a nagyon jószívű közöttük. Mario, aki anyáskodik felettük, és ha kell, helyre is teszi őket. Az egyik kedvenc részem volt, amikor Kidow nem akar az eltűnt Elie után menni, erre Mario szó szerint értelmet akart verni a fejébe.
A humor különben is része a cselekménynek. Keverednek olyan helyzetekbe, vagy a mellékszereplőknek van egy-egy olyan beszólása, ami oldja a manga különben sötétebb hangulatát. Ok, azért posztapokaliptikus a történet, így a fekete humor nem áll távol tőle és tény, hogy nem gyerekeknek készült. A kedvenc mosolygós jelenetem pl. az, amikor Kidow megjön a megbízásból, leül Mario éttermébe enni, és elkezdi mesélni a napját, milyen hullát látott, és ecsetelgeti, hogy egy Cagaster mit hagy az áldozatából. A többi vásárló/ebédelő meg pillanatok alatt felszívódik undorodva, és Mario bosszúsan néz a srácra, amikor Elie rácsodálkozik, hova tűnt mindenki.
A történethez képest talán az akció kevesebb benne, de egyelőre nem is hiányzott. Ígéretesebb a sorozatgyilkos szála, aki irtókra vadászik. Hát igen, már itt is Acht az érdekes, pedig itt még nagyon keveset tudni róla. A nevét sem. De, már itt elgondolkoztató, hogy a dal, amit dúdol, mennyiféleképpen köthető Elie-hez is.
Szépen meg van rajzolva is. Egyediek az alakok, miközben hozzák a mangaszereplők általános külső jegyeit is. A Cagasterek azért animálva jobban néztek ki, de majd úgyis azt várom, Acht hogyan néz ki a lepel alatt és az majd eldönti, mennyire tetszik a grafika.
Kezdetnek nem rossz, és olvasva is jó volt. Ha tényleg tud zavarni, hogy azon kattogott az agyam, hogy mennyire egyezik, milyen kis eltérések akadhatnak a feldolgozás kapcsán.
