Gyermeket elvesztős, lelki terrortól szenvedős, barátnős.

Charlotte és Harriet jó barátnők. Ám titkon mindketten a másikat irigylik. Charlotte elvált, most egyedül kell nevelnie három kisgyermeket. Ő azt látja, Harriet milyen jó házasságban él, a férje mennyire ragaszkodik hozzá és védelmezi. Harriet viszont állandóan a pénzzel küzd: az ő férje nem keres sokat, míg Charlotte a volt férjétől bő asszony- és gyerektartást kap, neki soha nem kell aggódnia a mindennapi betevő miatt. Egy napon Harriet egy tanfolyamra szeretne elmenni, és életében először másra bízza a kislányát. Charlotte a sajátjaival viszi ki Alice-t a játszótérre. Ám a csúszdáról Alice nem jön le – hiába keresik, a kicsinek nyoma veszett. Miközben Charlotte a város céltáblájává válik, Harriet veszélyes tervbe kezd, melybe eddig senkit nem avatott be. Valamibe, ami mindent átértelmez, Alice eltűnését is.

Ez is egy olyan regény, amit az ember legszívesebben két részre választana, és külön kezelné őket. Az első felét találtam gyengébbnek, de igazán a másodikkal sem voltam elégedett. Nézzük is meg, miért!

A regény első felében tűnik el Alice, és mindkét anya – Charlotte és Harriet – szemszögéből átélhetjük az eseményeket. Itt Charlotte a domináns karakter, aki még mindig szenved attól, hogy tönkrement a házassága. Majd a valódi kínokat is megtapasztalja, amikor mindenki ellene fordul. A saját lelkiismerete is kínozza, a közösség még jobban. Ő lett a gondatlan anya, aki elhagyta a barátnője kislányát. Egy lelkileg megfogott történet ez, amiben a szenvedéseken van a hangsúly. Melyik nőnek miért rossz, mennyire fájdalmas a helyzete.

A másodikban válik thrillerré, és pörögnek fel az események. Egy csavart kapunk rögtön az elején, és innentől már egy másik történetben járunk. Harriet lesz a vezető karakter, akinek van egy nagy titka. A lelki oldal még mindig erős, de már egy tipikus femi-thriller eseményeit olvashatjuk. Aki olvasott már olyat, amiben egy család zárt ajtók mögötti dinamikája nagyon más, mint amit a külvilágnak mutatnak, ismerősnek fogja találni. Szenvedtem is attól, hogy itt jobb a cselekmény, de meglepni nem tud, mert a hasonló regények eszköz- és cselekménytárát használja a szerző. A vége is pont olyan lett, ahogy vártam.

A karakterek egy az egyben femi-thriller tipikusak. A nők a kiemelt szereplők, és mindkettőre igaz, hogy a felszín alatt megvan a maguk fájdalmas titka. Mindketten szenvednek egy férfi miatt. Mindketten fel kell, hogy fedezzék a maguk erejét, hogy kikerüljenek a rossz helyzetből, amibe jutottak. Még az is, amitől szenvednek, pont olyan, amit az ilyen regényektől megszoktunk.

A férfiak kevésbé élénkek, az ő szemszögük nem is kerül elő a történetben. Nagyon női regény érzelmeiben, szereplőit tekintve is. Pedig érdekes lehetett volna a másik oldal is, pl. Brian milyennek éli meg a házasságát. Miért lett ilyen ember? De ezekre nem kapunk választ, bennem maradt is némi hiányérzet.

Stílusában is pont olyan, mint az ilyen regények általában. Az én-elbeszélő közel hozza az eseményeket és a cselekményt, behúz a történetbe. Irodalmi értéke nincs, de nem is kell neki. Ez egy szórakoztató regény, ami kikapcsolni akar, nem okítani vagy gyönyörködtetni.

Egyszer el lehetett olvasni, de szívesebben olvasnék eredetibb femi-thrillert is.

Perks: Mint a szemed fényére - Mint thriller: 65% lélektanilag jól felépített, folyamatosan adagolja a csavarokat. De ismerős.

Szubjektíven: 60% sokéig tartott, amíg beindult. Sok eleme nagyon tipikus is, ismerős/ismert.