Kosztümös, sorozatgyilkosos, szerelembe esős, helyet keresős.

Jane apa nélkül ugyan, de egy csodás anya mellett nőhetett fel. Angliában, egy birtokon, melyről az anyja azt állította, neki kellett volna örökölnie. Az anyja elvesztése után Jane a nénje gondozásába kerül, akinek a fia már a kislány körül egyre illetlenebbül viselkedik. Amikor Jane megvédi magát, véletlenül megöli a kamaszt, és már nem tiltakozik, hogy a tett színterét hátrahagyva magániskolába írassák. A papok és apácák között azonban ridegséget és szigorú szabályokat kap csak. Amikor legjobb barátnőjét, Clarke-ot kezdik el tönkretenni, Jane nem tud tétlen maradni. Így viszont szöknie kell, és elfogadnia, hogy egy sorozatgyilkos lelke az övé. Clarke mellett túléli az utcákat, és egyszer még haza is térhet. Ám az otthona már másé, Jane nevelőnőként beépülve tér vissza. Az örökségéért indul, de valami egészen másra lel a családi birtokon.

A regény maga is felvállalja, hogy a Jane Eyre volt az egyik ihletője. Ugyanúgy kosztümös környezetben játszódik Angliában, ugyanúgy van benne nevelőnő, rideg család és családi titkok is a birtokon rejtőzve. Mégsem egy Jane Eyre újramesélést olvashatunk – ha vannak is közös motívumok és szálak, ez egy sötétebb és több krimit tartalmazó történet.

Szerettem, hogy ez a Jane egy modern hősnő. Azzal, hogy elkönyveli magát gyilkosnak, felszabadul a kor álságos társadalmi normái alól is. Ő már nem érzi kötelességének, hogy alávesse magát a nála hatalmasabbaknak és a férfiaknak csak azért, mert nő. Ha igazságtalanul bánnak vele, vagy a szeretteivel, ő visszavág. Élesebb a nyelve, magabiztosabb és egy harcos.

Ha alaposabban megnézzük a gyilkosságait, akkor azt is látjuk, hogy nem elvetemült tettekről van szó, hanem önvédelemről vagy jogos bosszúról. Így én kicsit viccesnek is találtam, amikor magában elmélkedik, és nagyon romlottnak, bűnösnek látja magát.

Szerencsére nem ez a regény fő humorforrása. Mondjuk, nem is igazán humoros regény. Akad benne egy kis fekete humor, de nem ez a meghatározó stílusa.

Egy romantikus, női és kosztümös kalandregény, krimi elemekkel. Van egy nyomozó, aki folyamatosan Jane nyomában jár. Akinek tényleg vannak gyilkosságok a számláján, és akit folyamatosan le akarnak leplezni.

Ahogy visszatérünk a családi birtokra, és megismerjük az új lakókat, egy sokkal romantikusabb történetbe csöppenünk bele. Thornfield múltja egy az egyben egy romantikus kalandregényt idéz, és színesíti a jelen eseményeit. A krimi különben itt is visszaköszön: van egy elveszett kincs és némi rejtélyes haláleset, amiről ki kell derülnie az igazságnak.

A szerelmi szála szépen belesimul a regény szövetébe. Nem olyan heves vagy szenvedélyes, mint egy XIX. századi romantikus. Modernebb, ahogy a hősnője és a cselekménye is. Nem egy fellángoló, első látásra szerelem, hanem kölcsönös szeretet, ami folyamatosan épül fel a szereplők között. Tudtam is drukkolni nekik, hogy meglegyen a boldog vég. (Amiben szintén akad egy kis fricska a XIX. századhoz képest, de pont ez a jósága egyik jellemzője.)

A szereplők is színesek, érdekesek. Bírom a fricskákat a klasszikus jellemekhez képest.

Kellemes meglepetés volt ez a történet, szívesen olvastam.

Faye: Jane Steele - Mint krimi: 80% ötletes a Jane Eyre párhuzam, a történet fordulatos és romantikus, érdekes.

Szubjektíven: 75% a karakterek és az abszurd helyzetek olvastatták – a humorát is bírtam.