Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Baráth: Első tánc

2019. szeptember 28. - BBerni86

Szakmát választós, párkapcsolatos, felnőtté válós.

Zoey tehetséges, de félénk lány, akinek minden vágya, hogy musical színésznő legyen belőle. A mindent eldöntő iskolai év előtt a szeretteitől különleges születésnapi ajándékot kap: egy hetet Párizsban. A repülőn egy kellemes férfi mellett kap helyet, majd a város is elnyeri a tetszését. Ám a hotel előtt azzal szembesül, kirabolták, és semmi pénze nincs. A gépen megismert Owen siet a megmentésére. A férfi ugyan 14 évvel idősebb, de nagyon 9_28elso_tanc.jpgmegnyerő, és Zoey életében először merész akar lenni. Belemegy egy viszonyba a vakáció alatt. Élményekkel telve megy haza, de az iskolában nagy meglepetés vár rá: új dráma tanár érkezett. Owen. Zoey nagyon hamar egy reménytelen viszonyban találja magát, hiszen kiderül, hogy Owen nős és a felesége az új tánctanár. Szerencsére az igazgató, Sean, mindig ott van a számára támasznak – talán valami többnek is?

Rendszeres problémám a romantikus regényekkel és filmekkel, hogy van egy biztos sémájuk, amitől nem térnek el. Szavaljuk együtt: megismerkedés – vonzalom – nagy szerelem – félreértés és szakítás – szívfájdalom – nagy gesztus – még nagyobb boldogság. Így örülnöm kellene, hogy végre találtam egy regényt, amely nem ebben a cselekményvázban mozog. Mégse vagyok boldog: nem tetszett a könyv, hiába más!

Az alaphelyzet kedvemre való volt: Párizs! A kedvenc városom. A hősnő musical színésznő akar lenni. Ha erre nem is vágyom, a musicaleket szeretem, így ez a vonal is ígéretesnek tűnt. Aztán nagyon hamar csalódnom kellett minden előzetes várakozásban. Párizs? Lehetnének akárhol máshol a világban. Nem is tudjuk meg, merre jártak, mit csináltak. A város csak azért kell, hogy indokolja a nyaralás alatti viszonyt. Fontosabb az ágytorna és a szerelembe esés, mint a környezet.

Az iskola? Alig kaptam információt, mit tanul a lány és milyen órákra jár. Van vizsgaelőadás is, de azzal is alig foglalkozott a szerző. Az iskolai évben is egy vezető szál van: a szerelmi gyötrődés. Itt már gyötrődés, mert a valóság minden álmot összetör. Mit is lehetne kezdeni egy férfival, akihez elemien vonzódik, de akiről egyre nyilvánvalóbb, hogy nem válik el? Kifejezetten szánalmasnak éreztem, amikor Zoey már szakítani akar, de Owen mindig elcsábítja egy pásztorórára, Zoey pedig mindig kijelenti, ez volt az utolsó.

Sean vonalon se jobb a helyzet. Az egy megbízhatóbb, kevésbé szenvedélyes kapcsolat. Ám ott is szembe kell nézni azzal, hogy 15 évnyi korkülönbség elég, hogy mást akarjanak az élettől. Máshol tartanak a karrierben és az élettervekben is. Plusz, Owen árnya is visszatérő elem lesz.

Vagyis, itt a szerelem nem egy mesebeli csoda, ami minden akadályt legyőz. Ez a szemlélet még tetszett is nekem, de annyira csak a szerelemről szól a regény, hogy nekem túl sok volt. Talán nem a sémákat követi, de tömény és kifejezetten romantikus az egész.

A szereplők sem nőttek hozzám. Zoey naivitása sokszor megnevettetett, de összességében inkább idegesített a lány, minthogy drukkoljak neki.

A regény stílusa csajos, de a szerelmi tematika egyeduralma nekem közel taszítóvá tette.

Maradok a szerző krimisebb történeteinél, ez nagyon nem az én fogamra való volt.

 

Baráth: Első tánc - Mint romantikus: 60% eltér a sémáktól, miközben használja is őket. Csajos, és nem mese.

Szubjektíven: 20% túl sok volt benne a szerelmi gyötrődés, a vége ellenére nem tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9215113826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása