Festészetes, kosztümös, romantikus, női, megszállottas.

Iris és Rose ikreknek születtek: életük első 16 évében Rose volt a szerencsés. Csinos lány, vőlegénnyel, akit szeretett, míg Iris egy szülési komplikáció miatt deformált kulcscsonttal élt. Ám Rose-t a himlő tönkretette, és a két lány kénytelen volt egy babakészítő mellé elszegődni. Iris arcokat fest, míg Rose ruhákat hímez. De Iris sokkal többről álmodik: igazi festő akar lenni, nem akar ebben a rabszolgamunkába beleroppanni. Amikor a festő Louis modellt keres egy képéhez, alkut ajánl a lánynak: a modellje lesz, cserébe tanítja festeni. Hiába Rose gyűlölete, Iris belevág a kalandba. Miközben egyre felkészültebb festő lesz belőle, a szívét is kezdi elveszteni és Louisnak adni. Az árnyak közül azonban les rá egy megszállott, aki inkább elpusztítaná imádata tárgyát, minthogy mással lássa.

Thriller, történelmi regény és romantikus. Ez a három keveredik Macneal regényében, és nehéz is eldönteni, melyik leginkább. Markánsan jelen van mindegyik, egy nagyon hangulatos keveréket létrehozva.

Nagyon szerettem, ahogy a szerző meg tudja ragadni a korszak Londonját. Nem az a nyomorúságos, szenvedésekkel teli hely, mint Dickens egyes regényeiben, de nem titkolja el az emberi mocskot, a bordélyok és utcagyerekek világát, miközben az előkelő szalonok, művészeti körök világát is megnyitja az olvasó előtt. A preraffaeliták mozgalma nem a legjobban ábrázolt az irodalomban, így ezt is izgalmasnak találtam. Itt a programjuk, a legnagyobb alkotók. Annyira hiteles és érzékletes a történelmi, művészeti tabló, hogy neten keresni kezdtem, a főszereplőket is a valóság ihlette-e, vagy Macneal fantáziájának szülöttei.

A szerelmi szálat Louis és Iris kapcsolata adja. Szerettem, hogy nem egy nyálregény. A két szereplő sem szeret bele egymásba első látásra. Hosszas közös munka, barátkozás eredménye, hogy vonzódni kezdenek egymáshoz, megszeretik a másikat. Vannak akadályok, és ezek nem is beleerőszakolt, könnyed konfliktusok. Egy hiteles, emberi kapcsolat volt, akikért még drukkolni is tudtam.

A mellékalakok között is van több jól sikerült. Albie, aki ügyködik az utcán. Rose, a megkeseredett egykori szépség. Egy volt, akit halványabbnak éreztem: Silas Reed, a rossz. Ugyan a megszállottságát jól leköveti a szerző, a gyökerei is megvannak, de felnőttként ez az egyetlen dolog, ami jellemzi. Megszállott a preparálásban, megszállottja Irisnek. Ez annyira kitölti a személyiségét, hogy másnak nem is marad mellette hely.

A thriller, ami a leghalványabb, bár végig jelen van a regényben. Amikor Silas meglátja a lányt, azonnal a megszállottjává válik. A magáénak akarja, és egyre messzebb elmegy ezért. Eleinte barátkozni próbál, majd amikor rájön, hogy így nem ér célt, az erőszak következik. Az olvasó végig érzékeli ezt a veszélyt, mi látjuk Silas egyre nagyobb megszállottságát. Iris ezt nem érzékeli, a végéig nem is sejti, milyen vész készül a nyakába szakadni.

Érdekes, hogy sokkal jobban lekötött a könyv, amíg nem Iris és Silas játszmája volt a középpontban. Pedig a végére gyorsulnak be az események, ott van a cselekmény java és a feszültség, de olyan erős addig is a regény atmoszférája, hogy ez nem hiányzott.

Szerettem ezt a regényt: érzelmes, történelmi és még bűnügy is akad benne.

Macneal: Babák városa - Mint thriller: 70% színes, érzékletes történelmi környezet, szerethető hősök, a thriller kevés.

Szubjektíven: 80% a festészet, Iris is nagyon a szívemhez nőtt. Jó hangulatkeltő Macneal.