Átkokkal szembenézős, mesés, világmentős.

A tengeri egykor gazdag és büszke nép volt, akik az istenektől kapott szigeteken éltek. Ám eljött a Sárkány, és a birodalmak elbuktak. Már az utolsó is az addig tiltott szárazföldekre menekült, ahol új királyságot hoztak létre. Ám a Sárkány még mindig fenyegetés, ahogy a kimondott átkok is megkeserítik a napokat. Erthol, megárvulása után a legendás Denamals gyámoltja lett, és tanulta meg a lovakkal való bánásmódot. Mikor mesterét az Őrség lefogja, a fiú akaratlanul is belekeveredik a királyság sorsát meghatározó eseményekbe. Akaratlanul működésbe hoz egy átkot, mely új barátait és a lányt veszélyezteti, akibe kezd beleszeretni. Közeledik a Sárkány, és Völgyvár a pusztulás szélére sodródik. Az egyetlen reményük, ha Erthol, a Holló gyermekei és a trónörökös Anothian összefognak, és meglelik a legendák mögötti valóságot.

A szerző maga is leírta, eredetileg gyakorlásnak szánta ezt a történetet. De ahogy dolgozott a szövegen, regény kerekedett belőle. Érdekes, hogy engem pont az fogott meg benne, amit kísérletezgetett az utószó szerint Rusvai.

Ebben a történetben ugyanis kiemelten fontos, hogy a valóságból hogyan lesz mese, miként születnek a mítoszok, őrizve darabkákat a valóban megtörtént eseményekből, de mégis átemelve őket a mitológia világába. A szereplőknek meg kell találni az igazságot a történetek mögött. Közben mi pedig elcsodálkozhatunk, mivé alakult a nyers igazság a néphitnek köszönhetően. Itt csak fokozza a helyzetet, hogy nem telt el sok idő sem. Alig pár évtized, de már úgy mesélnek a szigeteken történtekről, mintha egy rég letűnt korszak meséi lennének. A Gyűrűk urában imádtam még ezt a mesék mögötti valóságot, csak ott éppen évszázadok voltak arra, hogy az egykor történtek legendákká, majd mesékké legyenek.

Sok jó ötlet van a történetben a világépítésre is. A sárkánykígyók, akik az elátkozottak nyomában járnak. Ahogy az átkok kiforgatják azok szavait, akik kivetették őket. A Sárkány személye és titka. Ez egy olyan világ, aminek érezhetően volt múltja és dimenziója, amiből a szerző elég sokat át tud adni nekünk is. Közben késztetést is éreztem, hogy kezdjek el családfákat és kapcsolódási pontokat rajzolni.

A tényleges kalandok se rosszak, de azok valahogy annyira nem fogtak meg. Az első sárkánykígyó elleni harcot követően a többi már ismerős lesz, ha éppen más kígyóval is kell az aktuális részben megbirkózni.

A karaktereket viszont megszerettem. Ha nem is dráma szinten mélyek, sokfélék. Erthol szimpatikus fiatalember volt, akinek lehetett drukkolni. Tipikusan a mesék hőse ő: rejtélyes múlt, híres gyámja van, jó kiállású, jó képességű, és olyan lányba is szeret bele, akit nem olyan egyszerű elnyerni. Mindig az események közepében találja magát. Rien sem egy átlagos kisasszony. Golthin meg nem a mesék hercege, hanem egy olyan nemesi származású fiú, aki igencsak kihasználja, hogy milyen jó körülmények közé született, de azért a szíve a helyén.

Van humor is a kötetben, ha nem is az dominál.

Bár tetszett a cselekménye is, megkedveltem a szereplőket, gyanítom, az marad majd meg legjobban bennem, mennyire tetszett benne a mesék és valóság kapcsolata. Tetszett.

Rusvai: Tündöklő - Mint fantasy: 70% izgalmas a mitológiája, kalandos történetű, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 65% a mese és valóság határainak összemosását, a főhőst is nagyon bírtam.