Minden napra egy könyv

R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor rabja

Szulejmán és a magyar udvarhölgy folytatása

2019. október 16. - BBerni86

Kémkedős, kosztümös, szerelmes, elköszönős.

Anna hazatért, Izabella királyné udvarában megszülte a gyermekét. Kislány lett, akinek az Orsika nevet adja a nő. Annyira szereti a kicsit, hogy már arról is kezd letenni, hogy visszatér a törökökhöz és magával csalja a szerelmét, a lánya apját. Ám a Rend nem engedi anyának lenni. Még csak 5 napos a lánya, amikor újabb 10_16szulejman.jpgküldetésre kell indulnia: egy másik Nővér renegát lett, megszökött a börtönükből és most Szulejmánhoz készül minden tervük leleplezni. Annának kell utánamenni, és végezni vele, miközben Izabella azzal is megbízza, kémlelje ki, Szulejmán sejti-e, hogy titokban az osztrákokkal kötne szövetséget a török ellen. Apácának álcázzák, színészekkel, majd egy merényt követően az adóról tárgyaló követséggel utazik. Ahol megismerkedik Balassa Miklóssal, aki igencsak gyanakodva követi a lépéseit. Mielőtt kiismerhetné, Demir és a szultán is színre lép.

A történet ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt. Pontosabban, pár hónappal később, de ez alatt nem történt meghatározó esemény. Most, hogy beindulnak a történések, már követhetjük a szereplők útját. A történelem pedig jól használt díszlet.

Egy újabb kalandos, kémkedős útra indul Anna. Kettős feladata van: az egyik, amit a Nővérek adtak, abban ötlet is van. Le kell vadásznia egy hozzá hasonló, kiképzett nőt. A királyné feladata azonban ostobán hangzik. Nagyon érezni belőle, hogy azért kellett a cselekménybe, hogy Anna megint Szulejmán udvarába kerüljön. Nem is lehet ezt normálisan elvégezni, nincs is igazán eredmény vagy terv belőle.

Maga Szulejmán is sokkal kisebb szerepet kap a szultáni udvarral együtt. Nem is értem, miért kellett őt beleerőltetni a címbe. Már csak kis mellékszereplő, Anna az abszolút hős, de Izabella királyné is sokkal fontosabb, mint a törökök.

Erősebb a regény romantikus vonala is, de ez nem megy a kalandok rovására. Most is pergő cselekményű, izgalmas történet, csak a szív útjai érdekesebbre sikerültek náluk. Azért is, mert most nem a mesét kapjuk. Demir és Anna története mesének indult, most szembekerülnek a realitásokkal. Nagyon tudtam díjazni, hogy nem erőltet egy rózsaszín happy endet számukra az írónő. Sokkal bölcsebb, hihetőbb ez a megoldás.

Plusz, az új szereplőként színre lépő Balassa Miklós sokkal szimpatikusabb volt nekem, mint Demir valaha is. Ő virtusban, tudásában sokkal jobban illik Annához. Ő tényleg a nőbe lesz szerelmes, nem a külsejébe és abba a képbe, amit mutat magáról. Bár most nagyon más sorozatban van benne az írónő, ez is nyitva maradt annyira, hogy lehetne még kalandjuk. El is olvasnám, amikor már egy Miklós – Anna páros old meg valami rázós helyzetet. (Vagy Orsika folytatná a család nőtagjainak örökségét.)

Ami viszont nem tetszett: Izabella. Most is kényes cicára hasonlít, aki roppant önző. Most is csak a saját szórakozása, jóléte izgatja. Ugyan levon pár tanulságot, de engem továbbra is irritál ez a nő. Nagyon nem is voltam kibékülve a viszonylagos happy enddel, ami jut neki.

A másik, a regény végére beletett nagy leleplezés. Az több volt, mint túlzás. Minek kellett Annának ilyen meseregényes múlt?

Összességében jól szórakoztam rajta. Kalandos és csajos is.

 

R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor rabja - Mint történelmi romantikus: 80% izgalmas, változatos: egyszerre kalandos és női regény is.

Szubjektíven: 85% a hősnőt bírom, kellően kalandos a történet. Már szimpatikus hőse is van.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5915191264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.