Rejtélyt megoldóst, sorozatgyilkosos, múlttal szembenézős, kapcsolatos.
Alice párizsi rendőr, aki egy sorozatgyilkos nyomában járt megszállottan. Közben rátalált a szerelem, készült családot alapítani, de a munkamániája mindentől megfosztotta, ami fontos volt számára. Azóta sem sikerült helyrejönnie. Egy nap egy parkban ébred, összebilincselve egy idegennel. Semmit nem ért: neki Párizsban 
kellene lennie, a férfinak Dublinban, mégis: New Yorkban vannak, a Central Parkban. Ki hozta őket ide és milyen célból? A sorozatgyilkos tette, aki egyszer már tönkretette Alice életét? Miközben az alkalmi ismerősök nyomozni kezdenek, Alice lassan rádöbben, hogy talán senkiben sem bízhat meg. Gabrielben sem, aki látszólag lelkesen segítene neki. De még saját magában sem.
Guillaume Musso az egyik legsikeresebb, kortárs francia szórakoztató író. A regényeit filmesítik, van, amelyikből amerikai változat is készült, nem csak francia. Több nyelven kiadják, egy ideje magyarul is olvashatóak a munkái.
A legtöbbször romantikus regényeket kapunk tőle, amelyekbe beleemelt valamiféle misztikus szálat. A végzet, a túlvilág, az emberen túlmutató része volt az eddigi könyveinek, miközben alapvetően a szerelem körül forgott a cselekmény, nem egyszer tragikus színezettel.
A Central Park ugyan thrillerként volt reklámozva, de a fülszöveg és a regény kezdete alapján komédiaként kezdtem el olvasni. Idegen férfi és nő egymáshoz bilincselve ébrednek – miközben ki kellene nyomozni, hogy kerültek ide, biztosra vettem, hogy a végére szerelmi szál is szövődik majd közöttük.
Így nem is kicsit sokkolt, amikor olvasás közben rájöttem, hogy ez igazi thriller akar lenni. Van egy sorozatgyilkos, és egy múltbeli trauma, ami folyamatosan kísérti a nőt. A múlt darabkái fokozatosan derülnek ki, és már messze nem egy könnyed történetben járunk. Súlyos tragédiák vannak a múltban, és a jelen helyzete is veszélyesnek tűnik.
A baj az volt, hogy a regény cselekménye és stílusa nem volt összhangban ezzel a fenyegetettséggel. Egy thrillert nem kellene olyan stílusban írni, mint egy romantikus komédiát! Nem teremtődött meg számomra a feszültség, ahogy izgulni sem tudtam a szereplőkért. Nem éreztem őket veszélyben.
A végére kerül egy csavar, de nem az okos fajta. Inkább a lopott fajta. Nem akarom lelőni a poént, melyik regényben volt majdnem teljesen az a csavar, nagyon spoiler lenne, de az érzés attól még megvan: ezt már olvastam másban, ráadásul sokkal jobban kivitelezve!
A végével sem voltam elégedett. A vége ugyanis nem egy thrilleré, hanem egy romantikus regényé. Ha komolyan akarom venni a thriller vonalat, a végső csavart, akkor ez a rózsaszín zárás minek kellett ide? Súly kellett volna, tragédia, valami keményebb, Ez elvette az egésznek az élét, már ami volt neki.
Volt még valami, amitől majdnem megkattantam. Az étkezés. Szinte minden fejezetben esznek-isznak, és Musso fejtegeti, New Yorkban mit és hol érdemes enni. Romantikus regényben ok, de egy thrillerben?
A szereplők sem nőttek a szívemhez: alig tudtam meg róluk valamit!
Van olyan, hogy romantikus thriller? Ez példa lehetne rá – nekem nem tetszett így.
Musso: Central Park - Mint thriller: 50% a zsáner elemeit használja, de komolytalan. Néha paródiának érződik.
Szubjektíven: 40% a romantikus vonal, a sok kajálás, meg a happy end elrontotta nekem.
