Fülszöveg: 
A Broadway szívében egy téli estén Juliette, a csinos, huszonnyolc éves francia nő és Sam, a fiatal New York-i gyermekorvos útjai keresztezik egymást. Juliette attól való félelmében, hogy csalódást okoz, ügyvédnek adja ki magát, a férfi pedig kötődéstől való félelmében úgy tesz, mintha házas lenne, pedig a felesége már egy éve halott.
A hazugságok ellenére egy felejthetetlen hétvége vár rájuk, és egymásba szeretnek. Juliette-nek azonban vissza kell térnie Párizsba, Sam pedig nem tudja a lányt maga mellett tartani.
Az Európába tartó repülőgép nem sokkal a felszállás után az óceánba zuhan, de a kapcsolatuk még korántsem ér véget…
Szerintem:
Az alapvető problémám az volt, hogy az
első látásra szerelmek történetét egyedül a meseregényekben, meg némely fantasy történetben tudom díjazni. Egy mai, New Yorkban játszódó történet esetén nem tudok mit kezdeni ezzel.
Juliette 28 éves és most tart ott, hogy feladja. New York nem valósította meg az álmait: nem lett színésznő, csak egy pincérnő, akinek annyira kevés a fizetése, hogy a mindennapi robot lassan felőröli. A 30 éves Sam kitört a gettóból, sikeres és szeretett orvos, de a magánéleti katasztrófája nem engedi el. Terhes felesége kb. 1 évvel korábban öngyilkos lett. Ők futnak egymásba Juliette utolsó New York-i hétvégéjén és berobban a szikra. Még egy erotikus regényben is soknak érezném, ahogy kb. csak bemutatkoztak egymásnak, de már mindketten azt érzik, hogy 'Ő az'.
De az egész történetben megvan ez a mesei sorsszerűség, ami most nagyon zavart. Nem számolgattam a napokat a cselekményben, de kb. olyan hatása volt, hogy összefutnak, eltöltenek egy hétvégét, Juliette terhes és már házasodni is akarnak. Nem vagyok otthon a témában, de az mennyire reális, hogy ilyen hamar kiderül, hogy terhes valaki? Nekem zavaróan furcsa volt és irritált.
De aztán Musso kavarja a szálakat, és jön egy kis misztikum. Juliette leszáll a repülőről, így túléli a gép lezuhanását. Kap egy esélyt Sammel, akit viszont egy 10 éve halott rendőrnő keres fel azzal, hogy Juliette-nek meg kellett volna halnia, és neki el kell vinnie. A halál nem enged el, ha már az övé kellene legyél. Nem esett jól, hogy a Végső állomás romantikus verziójába éreztem magam. Illetve nem is, mert azokban a filmekben volt ötlet, hogy jön el a túlélőért a halál. Megjegyzem, az első részben ott is a repülőről utolsó pillanatban leszállókat kezdte el levadászni. Ehhez képest „az ügynököt küldök, hogy elhozza a lelket”, nem valami kreatív.
Sam alkudozik, Grace-szel a nő lányának megmentésébe kezdenek, és arról is egyre több minden kiderül, annak idején hogyan halt meg a rendőrnő. Ezzel lesz benne egy kis krimi is, de ezt sem tudtam élvezni, mert ebben a történeti környezetben rém furcsa volt, ahogy a drog poklából és a bűnből mentenék a kamaszlányt.
Azt talán máskor jobban díjaztam volna, hogyan érnek össze a szálak. Mert azért Musso annyira érinti majd az eseményeket, hogy nem véletlenül ezek az emberek és ekkor találkoznak össze, egy létsíkon sem. A kirakós különbözőnek tűnő darabkái, kiadják a képet, csak az így is furcsa maradt számomra.
Túl sok mindenre írnám azt, hogy furcsa. Küzdök is magammal, hogy ne állandó jelzőként használjam, ahogy most írok a regényről.
A főbb szereplők a jelenben alapból szimpatikusak. Nincs is igazi konfliktusuk, és mindenki jobbat érdemelne, mint ami jutott neki. A lelkiismeretes orvos, a túlságosan is jószívű lány, a halálban is kötelességtudatos rendőr. A tragédiáik jellemzik őket és nem összetett alakok.
Egy szereplő volt, akit csak emlegetnek, legfeljebb visszaemlékezésekben élőbb az alakja – Sam halott neje. Nem véletlenül lett olyan, amilyen, ennek ellenére simán nyerte nálam az ellenszenves jelzőt a szereplők közül. Ahogy nem fogad el segítséget, tulajdonképpen miatta kerülnek bajba a barátai és az öngyilkossága is. Mintha mindig ő lett volna az, aki miatt rosszabbra fordult a helyzet.
Musso különben nem tudja meghazudtolni önmagát. Naná, hogy megtudjuk, mi Sam és Juliette kedvenc étele, meg hol lehet olyan szendvicset venni New Yorkban.
De az is, ahogy a szereplőit felépíti, ahogy beszélteti őket. Ahogy a belső vívódásuk zajlik, vagy ahogy többen is kerülnek olyan helyzetbe, hogy minden hezitálás nélkül feláldoznál magukat. A három gyerekkori barátból az egyik börtönbe megy a többiek helyett is. Amikor Juliette élete – és vele a babáé – a tét, Sam is hezitálás nélkül halna helyette. Van olyan Musso-hős, aki már így tett.
Akkor még egyszer, utoljára leírom: ez most nekem túl furcsa volt. A különböző részei, mint a lánymentés a bűnözéstől vagy a Hallmark csatornára is illő első látásra nagy szerelem egyszerűen nem illettek nekem össze, és a happy end is ilyen hatást keltett bennem. Pedig előre fogadtam volna, ahogy kiderült, hogy a rendőrnő az egykori társába volt szerelmes, hogy az a férfi tart majd a végén a nővel. Így mindenki a szerelmével maradhat.
