Van egy elméletem, hogy az embernek mindent ki kell próbálni, amit csak lehet, mielőtt meghal, és talán valami olyasmi közben kell meghalnia, amit igazából már lehetetlen véghezvinni. (Highsmith: Két idegen a vonaton)

(...) ha egy kényszeres zaklató nem megy ki a fejedből, akkor voltaképpen nyert ügye van. (Feibel: Mindent tudok rólad)

Az élet gyakran egyszerű, csak az ember ezt addig nem veszi észre, amíg hihetetlenül bonyolulttá nem válik, mint ahogy sosem vagyunk hálásak az egészségünkért, amíg meg nem betegszünk, vagy nem tudjuk értékelni a harisnyákkal teli fiókot, amíg el nem szakad egy, és rá nem jövünk, hogy nincs másik. (O'Leary: Az ágybérlő)

Talán egy idő után az ember már nem tud meghökkenni. Talán ez a képesség is elmúlik, elfogy, mint az útra hordott kavicsréteg, elvásik, mint egy szerszám, elzsibbad, mint a láb. Az ember erkölcs és lelke is sérül és keményedik a rengeteg kínzástól és horzsolástól. (Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba)

A féltékenység és az elvakult gyűlölet olyan méreg, melynek nincs ellenszere. Ha kedves, az a baj, ha fennhéjázó, az a baj, ha tartózkodó, az a baj. (R. Kelényi: Szulejmán és a kolostor rabja)

Elsírtam magam a leveleden, vagyis egy kalap alá kerültél a Mielőtt megismertelek című filmmel, a volt barátommal és a hagymákkal. (O'Leary: Az ágybérlő)

A hittan várhat. Nálam is gyónhatsz! (Feibel: Mindent tudok rólad)

Az érzelmek, a részletek, a varázslat, egy test annyi mindent kifejezhet azzal, ahogy mozog. Elvisz egy másik világba. (Fletcher: A jövő reménye)

Amikor rólam és az én tulajdonomról van szó, akkor én vagyok a bíró, én vagyok az esküdtszék, és, ha úgy alakul, én vagyok a kicseszett hóhér is. (Frazier: King)