Fülszöveg: 

A hideg Cabot Cove-i tél elmúltával Jessica Fletcher krimiíró, akinek már készülőben van a legújabb bestsellere, St. Thomas gyönyörű szigetére utazik egy kis felüdülésért. De hiába a kék lagúnák, a fehér homokos tengerpart és a gourmet ételek, már érkezésétől fogva feszültséget érzékel a paradicsomban – majd megtalálja régi ismerősének és egyben a hotel tulajdonosának holttestét a parton.
A helyi rendőrség nyomozója ragaszkodik azon feltevéséhez, hogy a heves vérmérsékletű elbocsátott egykori alkalmazott a tettes, Jessicának azonban – mivel kiderül, hogy nem egészen úgy álltak a dolgok a vendéglátó házaspár körül, ahogy ők elhitették a világgal –, mást súg a vadászösztöne, és természetesen ezúttal sem rest utánajárni az igazságnak.

Szerintem: 

A sorozat újabb tipikus kötettel jelentkezett, de azt kell írnom, ez az első rész, amit

valamennyire értékelni is tudtam. Még most sem túl jó szórakozás, de most már legalább szórakoztat és nem csak bosszant. Ezt is eredménynek érzem.

Egyrészt, nem gyilkossági ügynek indul. Azt már fejtegettem, hogy szerintem Jessica miért nem jó nyomozó figura. Ez nem változott most sem, de legalább nem súlyos ügybe kezd el belenyúlni. A barátainál nyaral a karibi világban, ahol meg kell tudnia, hogy a szimpatikus páros hotelje a csőd szélére került. Botrány van kialakulóban, hogy szerezte meg a házaspár a telket – természetesen van egy nagy hotellánc, ami nagyon szeretné átvenni a tulajdonuk. Jessica meg a hírnevét kezdi el használni, hogy szaglászhasson. Igen, később lesz gyilkosság és megint elszáll a nő, meg a nyomozása, de legalább a kezdete kellemes volt. Egy olyan csalási ügy, amiben el tudom képzelni nyomozni.

Jobban jöttek a részletek, elméletek is. És most megvolt a szórakozásom abban, ahogy Jessica rá kell, hogy jöjjön, mennyire félte tudta ismerni az embereket. Mivel nem bírom a nőt, be is vallom, hogy bennem volt káröröm. Azon vigyorogtam, ha felül kellett bírálnia korábbi értékítéletét, és rá kellett jönnie, ha valamiben korábban tévedett.

Van a regényben egy rész, amikor Jessica fejére olvassák, hogy mennyire idegesítő, ahogy mindenbe belekotyog és nyomozgat. Azzal nagyon egyet tudtam érteni, ha enélkül valószínűleg nem is lett volna meg a gyilkos és a megoldás. Igaz, így is csak azért, mert varázsütésre összeállt minden, amit Jessica el is magyarázhat a végén. Mert a krimi logikája, a következetesség, az most is hiánycikk.

De most legalább van hangulat. Egy izgalmasabb helyszín, mozgástér a szállodák és éttermek között. Az belead valami könnyedséget, amit egészen eddig hiányoltam.

Mondjuk, Jessica most sem ír. Pihen, és szaglászik. Csoda is, hogy bestseller szerző, mert kb. csak mondják róla, hogy milyen jó könyveket ír és milyen jó történetei vannak, de azok ebben a sorozatban semmi szerepet nem kapnak. Ebben a részben sem, pedig én poénnak érezném, ha mondjuk a vele történtek ihletnének meg egy sztorit, és látnánk alakulni, egyikből hogyan lesz a másik. De nem. Illetve, most annyi volt, hogy Jessica megveszi a könyvesboltban a saját könyvét. Ugyanis van egy szokása, hogy ha úton van és meglátja a könyvei egyikét, egyet vesz. Aminek megjegyzem, akkor látnám értelmét, ha országok között utazna, és más nyelven venné meg a könyvet. De minek neki ugyanabból, ugyanaz az angol kiadás újra és újra? Még valami, amiért nem bírhatom a nőt.

Vagyis, a végére eljutottam oda, hogy ezt a részt nem utáltam. Ez már elment, bár a főszereplő számomra továbbra is ellenszenves.