Szerelmi háromszöges, megszállottas, viszonyos.

A férfi a harmincas évei második felében jár, és a nagy érzelmek eddig kimaradtak az életéből. Egy csalódás bőven elég volt, hogy kerülje őket. Ám egy tanfolyamon megismerkedik egy fiatalabb, házas nővel. Túl hamar engednek a kísértésnek, és viszonyba bonyolódnak. Az érzelmek mélyülésével azonban a férfinak már nem elég a szerető szerepe, mégsem tud kitörni belőle. A nő ragaszkodik hozzá is, de a férjét sem képes elhagyni. Megoldást keresnek, de csak szenvedést találnak, miközben képtelenek megszakítani az ördögi kört. A szenvedély rabigába köti őket, bármennyire is szaggatják egymást vagy a kapcsolatukat, nincs menekvés a méltatlan helyzetből.

Az erotikus és a romantikus regények nem tartoznak a kedvenc zsánereim közé. Népszerűek, így olvasok belőlük én is, de gyakran nem értem, egy-egy történet mitől lesz népszerű, sőt világsiker (legjobb példa a szürke 50). Akkor tudok egy ilyen regényt értékelni, ha fel tudok benne fedezni mást is, nem csak egy nyálas szerelmet és túlzott erotikát. Jellemek, értelmes cselekmény, nekem kell valami ilyesmi is a műfaj darabjaiba.

A Méltatlanság egy szerelmi háromszög története, belső elbeszélővel. Pontosabban a szerető az, aki megkapja a szót, és akinek a szemén keresztül átélhetünk egy ilyen kapcsolatot. Igen, annak minden vetületével. Megkapjuk az érzelmi részeket, kimondott és titkolt, elnyomott érzelmeket, a kapcsolat alakulásának fázisait és az ágybeli események is itt vannak a maguk nyers és pőre valóságában.

Ez a történet nem egy rózsaszín love story, amiben mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Szerettem benne, hogy ez egy szeletke valóságlöket a mesék édessége nélkül. Ahol az emberek ocsmányul bánnak egymással, reménykednek és csalódnak – igazinak éreztem, hitelesnek, nem egy olyan nyálas női mesének, amit rühellek.

A szereplők is ilyenek: elhittem őket. A férjet szinte szántam, bár ő az árnyékban marad. A feleséget nagyon rühelltem, a történet fejlődésével egyre jobban. Döntésképtelen, egoista, napjaink gyermeke. Neki minden kellene: férj és jólét, szerető és szórakozás is. Nem érdekli, hogy mindenki szenved ebben a helyzetben, fenntartja, amíg csak tudja. A főszereplőt nem tudom ilyen egyszerűen skatulyázni. Nem szerettem meg, nem sajnáltam, de nem is utáltam. Át tudtam érezni a szenvedéseit. Értékeltem, hogy egy hiteles emberi lény, aki hibázik, próbálkozik, és simán elhinném, hogy szembe jön velem az utcán. Igazi – ami egy ilyen típusú regényben tőlem komoly dicséret.

A regényben nem a cselekmény a hangsúly, a karakterábrázolás és a lelki út. Ahogy ezt a méltatlan helyzetet megszenvedi a szerető, és szabadulna is, nem is. Nem izgalmas, de lekötött. Ahogy a karakterek, az érzelmi állapotok is átélhetőek, realisták.

A regény stílusa, nyelvezete is kiemeli a nyálregények tömkelegéből. Eleve, hogy férfi írta, férfi az elbeszélő. Más a logikája, hangulata, mint a nők érzelmesebb és mesésebb történeteinek. Nyersebb, erőteljesebb a stílusa és szóhasználata. Ugyan a trágárság bántja a fülem, de itt volt funkciója. Ahogy a nyelvi logikájára ráhangolódtam, szerettem a szövegét is.

Több egy romantikus-erotikus tucat regénynél. Azoknak, akik a mesénél többre vágynak.

Kodor: Méltatlanság - Mint kortárs: 85% mindennapi emberek mai élethelyzetben, kortárs dráma és lélekrajz.

Szubjektíven: 75% néha a nyelvezetét emésztenem kellett, de ez értelmes romantikus sztori.